4. Felsőfokú képzés

Kárpátalján a magyar nyelvű felsőfokú oktatás első korszaka az ungvári tanárképző főiskolán indult, ahol 1952-ben magyar nyelv- és irodalomtudományi szak létesült (Fedinec 1996: 43). Az intézményt azonban 1954-ben megszüntették, a diákokat (a magyar szakosokat is) az 1945-ben megnyílt Ungvári Állami Egyetemre vezették át. A magyar szakosokat az orosz szakra vették át, ahol 1956 és 1959 között fakultatív órák keretében magyar nyelvet és irodalmat is hallgattak; 1959-ben az Ungvári Állami Egyetemen megszűnt a magyar nyelvű és a magyar-oktatás (Fedinec 1996).

A második korszak 1963-ban, a magyar tagozat létrejöttével, illetve az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének 1965-ös megalakulásával kezdődött (1963-65 között csak tagozatként működött a tanszék). Az egyetemi magyar tanszék - amely a kárpátaljai magyar iskolák számára képez magyar szakos tanárokat - jelentette nagyon sokáig a magyar nyelvű felsőoktatást Kárpátalján. Ám itt is csak a szaktantárgyak oktatása folyt és folyik magyar nyelven, az általános tárgyakat korábban főként orosz, ma ukrán nyelven adják elő. A tanszék kezdetben évfolyamonként 20-20 hallgatóval működött. Az 1969/70-es tanévtől, amikor megindult a levelező oktatás, a nappali tagozatos hallgatók száma évfolyamonként 10-re csökkent, amit 10-10 levelező hallgató egészített ki (Lizanec 1993c: 12). 1993-tól az alacsony színvonalú magyar szakos levelező képzés megszűnt, viszont 10 helyett 15 nappali tagozatos hallgatót vesznek fel egy-egy évfolyamra, akik mellé önköltséges alapon további diákok is csatlakozhatnak.

1968-ban a tanszéken megindult az aspirantúra (Lizanec 1993c: 11), ám 1968 óta a Magyar Filológiai Tanszéken alig egy-két kutató védte meg a disszertációját. 2000-től az Ungvári Állami Egyetem saját doktori képzés beindítására kapott jogot, többek között magyar nyelvészetből és irodalomból is.

1963 óta kb. 500 magyar nyelv és irodalom szakos tanár szerzett diplomát a Magyar Filológiai Tanszéken (vö. Lizanec 1993c: 12).

Az Ungvári Állami Egyetem más karain és szakjain az 1995/96-os tanévig csak a magyar szakon folyt (részben) magyar nyelvű oktatás. A nevezett évben a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség kezdeményezésére a matematikai, fizikai és biológiai karon magyar konzultációs csoportok indultak. Anyanyelvi képzésük többletköltségeit a KMPSZ fedezi az Illyés Közalapítvány kuratóriumától nyert pénzből (azaz magyarországi támogatásból). Volodimir Szlivka, az Ungvári Állami Egyetem rektora ugyanis kijelentette, hogy az egyetem csak akkor hajlandó magyar csoportok indítására, ha az ehhez szükséges pénzeszközöket a KMPSZ az egyetem rendelkezésére bocsátja (vö. KISz 1995. július 1., 4., Közoktatás 1995/4., 11.). Tehát egy ukrajnai állami intézmény vezetője ukrán adófizető polgárok oktatásának költségeit egy másik államtól várja el. A képzés jogi alapja nem rendeződött, és az 1999/2000. tanévtől megszűnt.

A kárpátaljai magyar felsőoktatás harmadik korszaka 1990-ben vette kezdetét. Ettől az évtől kezdve nyílik lehetőség a kárpátaljai fiatalok magyarországi továbbtanulására. Az első évben mindössze 11-en kezdték meg Magyarországon egyetemi vagy főiskolai tanulmányaikat, egy évvel később már 27-en, 1992-ben 53-an, 1993-ban 80-an, 1994-ben 84-en, 1995-ben 88-an (Kárpátaljai Szemle 1996/1., 14.). Az 1995/96-os tanévben összesen 350 kárpátaljai diák volt valamely magyarországi felsőoktatási intézmény hallgatója (Kárpátaljai Szemle 1996/1., 14.). 1996-ban 66, 1997-ben 70, 1998-ban 78 kárpátaljai magyar diák végzett Magyarországon (uo.). Egy részük (és valószínűleg a nagyobb részük) azonban előreláthatólag nem tér majd vissza Kárpátaljára a diploma megszerzését követően (lásd alább).

A negyedik korszakot 1993-tól számítjuk, amikor létrejött a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány (KMFA), melynek célja egy önálló magyar nyelvű tanárképző főiskola létrehozása volt Kárpátalján. Miután a KMFA 1994-ben szerződést kötött a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztériummal (MKM) és a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolával (BGYTF), 1994-ben Kárpátalján megindulhatott a teljesen magyar nyelvű tanárképzés Beregszászon, melynek anyagi fedezetét a KMFA, a képzés személyi költségeit az MKM, a szellemi feltételeket pedig a BGYTF teremtette meg (Brenzovics 1997: 99, Orosz 1997). Az önálló Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (KMTF) működési engedélyének megszerzéséig, azaz 1996 szeptemberéig a tanárképzés a Beregszászi Speciális Tanárképzés "fedőnév" alatt folyt; a beregszászi speciális képzés mint a BGYTF kihelyezett tagozata funkcionált. 1996-ban végre hivatalosan is megtarthatta első tanévnyitóját a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, ahol óvodapedagógus, tanítói, angol-földrajz, angol-történelem, történelem-földrajz és földrajz szakon folytathatják teljes egészében magyar nyelven tanulmányaikat a hallgatók. 1999-ben a Szent István Egyetem Kertészeti- és Élelmiszeripari Karának kihelyezett tagozatán is elkezdődött a képzés a KMTF bázisán, 2000-től pedig a Nyíregyházi Főiskola Mezőgazdasági Karának kihelyezett tagozatán indult be az oktatás gazdálkodási és közgazdász szakon. Az intézményben 1999 végétől számítástechnikai képzés is folyik, amely a nemzetközi ECDL-képesítés megszerzésével zárul. A főiskola vezetésének tervei között további szakok indítása szerepel.

A 2000/2001. tanévben a főiskolán tanuló hallgatók száma szakonkénti bontásban az alábbiak szerint alakult (2.14. táblázat).

2.14. táblázat. A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola hallgatói a 2000/2001. tanévben

2.10. ábra. Az egyes szakokon tanuló hallgatók aránya %-ban (a nem pedagógiai szakok kiemelve)

2.11. ábra. A hallgatói létszám növekedése a KMTF-en (1996-2000)

Arra a kérdésre, hogy miért éppen ilyen szakokon folyik a képzés intézményben, illetve hogy miért éppen ilyen irányban bővült a képzés profilja, talán választ kaphatunk a 2.12. ábra alapján.

2.12. ábra. A magyar tannyelvű osztályokban oktató pedagógusok az oktatott tárgy és végzettség szerint (1997/1998)

A: csak érettségivel rendelkeznek. B: Az oktatott tárgynak megfelelő középfokú végzettséggel rendelkeznek. C: Az oktatott tárgynak megfelelő felsőfokú végzettségűek. D: felsőfokú végzettségűek, akik nem szakképesítésüknek megfelelő tárgyat oktatnak.

A 2.12. ábrából látható, hogy a magyar osztályokban oktató kárpátaljai pedagógusok közel kétharmada nem a végzettségének megfelelő tárgyat oktat. Azok aránya, akik nem a képesítésükkel megegyező tárgyat oktatnak, különösen magas a számítástechnika, a rajz, az ének-zene, az angol, a földrajz, a tanítói és a könyvtáros szakon...

Ukrajna Állami Akkreditációs Bizottsága 2001. május 17-i ülésén akkreditálta a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola tanítói szakát. Ezzel a KMTF az első olyan önálló magyar felsőoktatási intézménnyé vált Magyarország határain kívül, amely az adott állam által elismert, az állami felsőoktatási intézmények által kiadott oklevéllel egyenértékű diplomát adhat ki. A 2001-ben végzett 36 tanító szakos hallgató már ilyen, az ukrajnai főiskolák által kiadható legmagasabb "specialist" minősítésű oklevelet vehetett át. 2001. június 20-án az intézmény első diplomaátadó ünnepségén részt vett Pokorni Zoltán, Magyarország oktatási minisztere is.

Az 1998/99-es tanévben Kárpátalja területén hat III-IV. fokozatú felsőoktatási intézményben folyt képzés. Ebben a hat felsőoktatási intézményben összesen 800 magyar nemzetiségű hallgató tanult (vö. 2.15. táblázat), ami a hallgatói összlétszám 6,7 %-a. A hallgatók közel fele (44,9 %-a) önköltséges alapon folytatta tanulmányait. Az önköltséges alapon tanulók 4,8 %-a volt magyar nemzetiségű, az összes magyar nemzetiségű hallgatónak pedig 32 %-a tanult önköltséges alapon.

2.15. táblázat. A Kárpátalja területén működő felsőoktatási intézmények összesített hallgatói létszáma (1998/1999)

Ezekből az adatokból látható, hogy a magyar nemzetiségű hallgatók aránya alacsonyabb a kárpátaljai felsőoktatási intézményekben, mint Kárpátalja lakosságán belüli arányuk (vö. Csernicskó 1998: 30). Az is kitűnik, hogy a magyar nemzetiségűek között alacsonyabb az önköltséges alapon tanuló hallgatók aránya, mint az önköltséges diákoknak az összes hallgatóhoz viszonyított aránya. Az adatok értelmezésekor figyelembe kell azonban vennünk, hogy (1) nem tudjuk, hány magyar nemzetiségűként számon tartott hallgató érettségizett magyar tannyelvű középiskolában; (2) milyen százalékuk magyar anyanyelvű; (3) ebben a kimutatásban szerepelnek az Ungvári Állami Egyetem magyarszakos hallgatói és a KMTF diákjai is.

1997-ben az Ungvári Állami Egyetemre összesen 1.646-an jelentkeztek. A kisebbségeket ebből 217 fő (13%) képviselte 134 magyar (8%), 64 orosz, 3 belarusz, 12 szlovák, 2 román, 1 lengyel és 1 roma nemzetiségű fiatal személyében (KISz 1997. augusztus 30., 12.). A 134 magyar jelentkező közül 67-en (50%-uk) nyertek felvételt a nappali, 7-en a levelező tagozatra, ám ebből 22-en a magyar nyelv és irodalom szakra. További 48 magyar nemzetiségű diák önköltséges alapon kezdheti meg tanulmányait, amennyiben vállalja, hogy fedezi oktatásának költségeit (uo.). Az 1998-ban az Ungvári Állami Egyetemre felvett diákok 86 %-a ukrán, 9 %-a magyar, 2,5 %-a orosz, 1 %-a egyéb nemzetiségű. Összesen 75 magyar nemzetiségű fiatal nyert felvételt 1998-ban az ungvári egyetemre, közülük 21 magyar nyelv és irodalom szakra (KISz 1998. szeptember 12., 14.).

2000. tavaszán a LIMES Társadalomkutató Intézet egy kutatásában összesen 595 olyan magyar középiskolást kérdeztünk meg számos dologról, akik 2000-ben érettségiztek. Felmérésünk céljai között szerepelt az is, hogy megvizsgálja: mennyire vonzó a továbbtanulás az érettségizők előtt, illetve hogy mely felsőoktatási intézmények azok, amelyek a leginkább vonzóak a kárpátaljai magyar fiatalok számára. Adataink szerint a reprezentatív minta nagyobb része (407 fő, 69,8%) az iskola befejezését követően folytatni szeretné tanulmányait, és mindössze 10,3% (60 fő) kíván munkába állni. 59 tanuló (10,1%) még nem tudja, mihez kezdjen az érettségi után.

Az adatlap egy másik kérdésében 17 felsőoktatási intézményt soroltunk fel (amelyek közül 5 magyarországi, 5 kárpátaljai, 4 ukrajnai és 1-1 oroszországi, szlovákiai, illetve romániai volt), és arra kértük az adatközlőket, hogy válasszák ki a listából azt a három intézményt, ahol a legszívesebben tanulnának. Választásukat a magyarországi felvételi jelentkezési laphoz hasonlóan rangsorolták is. 1-essel jelölték azt az intézményt, amely a legvonzóbb, 2-essel a második legvonzóbbat, 3-assal pedig azt, amelybe csak akkor mennének, ha az előző kettőbe nem sikerült bekerülni. Az eredményeket a 2.16. táblázatban foglaltuk össze.

Az első helyen rangsorolt intézmények között az ELTE kiemelkedően a legnépszerűbb. Utána az Ungvári Állami Egyetem következik, majd nem sokkal lemaradva a Debreceni Tudományegyetem, s rögtön ezután (mindössze 3 tized százaléknyi különbséggel) a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola. Hasonló a sorrend a második és harmadik helyre rangsorolt helyeknél is: az első négy helyen a fent említett négy intézmény osztozik. Ez arra mutat rá, hogy a hazai továbbtanulási lehetőségekkel szemben a magyar érettségizők sokkal inkább a magyarországi intézményeket preferálják, ami pedig egyrészt arra utal, hogy az anyaországi egyetemek magasabb presztízsűek, másrészt arra, hogy a kárpátaljai magyarság széles rétegeiben megfigyelhető tendencia (a magyarországi áttelepülés, munkavállalás szándéka) a közösség jövőjét meghatározó ifjúságnál is kimutatható. Érdemes azt is megfigyelnünk, hogy a kárpátaljai felsőoktatási intézményeknél mára az Ungvári Állami Egyetem elveszítette korábbi monopolhelyzetét, és érettségiző diákjaink jelentős része nem a nagyobb hagyományokkal és magasabb akkreditációs fokozattal rendelkező egyetemet, hanem az alapítványi Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolát választja.

2.16. táblázat. Kárpátaljai magyar érettségizők felsőoktatási intézmények közötti választásának összegzése (N=595)