kincstartó, tárnokmester

Bank
Budai jogkönyv
Zsigmond érme 1
kincstartó

A középkori Magyarország legfőbb pénzügyi tisztviselője a 14. századtól. I. Károly idején bukkant fel először mint az akkor még a pénzügyekért felelős tárnokmester alárendeltje, majd 1377-től önálló tisztségviselő. Mivel a királyi kamara Hunyadi Mátyás reformjaiig nem volt egységes szervezet, ezért sok esetben csak elvileg volt a legfőbb pénzügyi vezető, az egyes kamarák csak lazán függtek tőle. A pénzverés, a nemesércbányászat, a vámok, a sóügyek, az adó kivetése, az uralkodók hitelügyletei az ő hatáskörébe tartoztak. 1377 után ugyan bárónak címezték, de nem számított az ország "igazi bárói" közé.

TI


tárnokmester

A 12. század végén kialakult központi pénzügyi feladatokat ellátó tisztség, mely a 14. század végére tisztán bírói funkcióvá vált. Eredetileg valószínűleg a királyi tárházak őrzőinek, a tárnokoknak elöljárója volt, III. Béla idején még a kamarások mestereként emlegetik. Tárnokmester néven 1214-től kezdve szerepel. Átvette az országbíróvá vált királyi udvarispán gazdasági funkcióit, majd egy évszázad múlva - ugyanúgy, ahogy egykor a nádor, majd elődje - ő is továbbadta azt az eredetileg helyetteseként működő kincstartónak. 1377 után a korábban is hozzá tartozó királyi városok bírája lett, bírósága a tárnoki szék. A bíróság a 15. századra kikerült a királyi kúria bíróságai közül. Bírótársai polgárok voltak, akik a budai városi jogot alapul vevő tárnoki jog szerint ítélkeztek. A tárnokmester így nem számított az ország nagybírái közé, de az ország igazi bárói közé igen.

TI