szokásjog, ősiség, pallosjog, új adomány

1351-es törvény
Büntetés
Henrik
Budai jogkönyv
Bolondóc
Csejte
szokásjog

A társadalmi együttélés spontán kialakult szokásai, melyek be nem tartását a társadalom bünteti. Kezdetben íratlan, de ha írásba foglalják, ez sem változtat jellegén. A szokásjog lényege, hogy régi és jó, azaz olyan régóta létezik, hogy mindenki természetesnek tartja és használata bevált. A szokásjog kellő idővel magába olvaszthatja a dekrétumot és a kiváltságot is. A szokásjogot idővel törvénybe is foglalhatják.

TI


ősiség

Az öröklött, azaz ősi, nemesi birtok öröklését és elidegenítésének korlátozását szabályozó szokásjogi intézmények, melyek a nemzetségi birtoklás fenntartására törekedtek. Ennek értelmében a birtok valódi tulajdonosa a nemzetség, azaz a birtokszerző ős összes fiági leszármazottja, még ha több száz év telt is el a birtokszerzés és az öröklés között. A birtokot ugyan a család fiai örökölték egyenlő arányban, majd ezek fiai, fiúörökös hiányában azonban az oldalági atyafiak, mégpedig annyi részben, ahány túlélő ág volt. Ősi birtokot bármi módon csak úgy lehetett elidegeníteni, ha ehhez az egész nemzetség hozzájárulását adta. Az ősiség csak a korabeli jogfelfogás szerinti ingatlanokra terjedt ki. Az ősiséget nem az 1351. törvények vezették be, csak kiterjesztették az immáron egységes nemesség minden tagjára.

TI


pallosjog

A király által egyes földesuraknak kiváltságképpen adományozott jog arra, hogy a birtokuk határain belül elfogott bűnözőket más bíróság bevonása nélkül letartóztathatták, megkínozhatták és kivégeztethették. Aki ilyen kiváltságot kapott, összes birtokán gyakorolhatta; ez egyébként csak a megye hatóságát, ispánját illette meg, innen ered korabeli magyar neve: szabadispánság. A pallosjoggal bíró személy birtokán ennek jeléül akasztófát, kereket vagy más kínzóeszközt állíthatott fel. A pallosjog nem az úriszék tartásából fakadt, ott csak saját jobbágyok felett lehetett ítélkezni és csak az ún. kisebb ügyekben. Az első pallosjog adományozások I. Károly uralkodása alatt történtek.

TI


új adomány

1343-ig egy már eladományozott birtok adományának megerősítése, újraadományozása. 1343-tól az 1420-as évekig a királyi adomány új fajtája, miszerint az adományozott birtokot csak azoknak az egyenes, fiági leszármazói öröklik, akiknek neve az adománylevélben fel van tüntetve. Az új adomány rendszere szakított az addigi gyakorlattal, amelynek értelmében az adományozott testvérei és azok leszármazói is örökölték a birtokot. Zsigmond uralkodásának végétől újra az 1343 előtti értelmében használatos fogalom.

TI