geréb, káliz, soltész

geréb

Az erdélyi szászok társadalmán belül elkülönülő sajátos réteg tagjainak neve (német Gräve). A gerébek a szászok többségétől eltérően hivatásos harcosok voltak. A közösség gerébek hadbavonulása révén tett eleget katonaállítási kötelezettségének, s ugyanakkor a gerébek ítélkeztek alsófokon a szász falvak népe felett. A gerébi tisztség eredetileg élethosszig szólt, utóbb örökölhetővé vált. A geréb mindazonáltal egyik tagja, s nem földesura volt az általa irányított közösségnek, így a királynak járó adó megfizetéséből is részt kellett vállalnia. A 13. századtól kezdődően jó néhány gerébcsalád birtokot szerzett a Szászföldön kívül, s rokonságba kerülve az erdélyi magyar nemességgel, beolvadt abba.

ZSA

káliz

A magyarországi muszlimok egy részére vonatkozó elnevezés eredetileg a mai Üzbegisztán területén egykor létezett államalakulat, Hvárezm lakóit jelölte. Hvárezmet a 8. század elején hódították meg az arabok, elterjesztve egyúttal az iszlámot is. A muszlim hvárezmiek egy része ezt követően rajzott ki a Kazár Birodalom területére és Kelet-Európa más vidékeire. A magyarországi kálizok részint még a honfoglalás előtt, részint azt követően csatlakoztak a magyarokhoz. A 13. század derekától eltűnnek forrásainkból, emléküket a Kalász, Kálózd, Káloz helynevek őrzik.

ZSA

soltész

A lakatlan föld urával szerződéses viszonyban álló telepítési vállalkozó (scultetus). Feladata a telepesek toborzása és költöztetése, a betelepítendő területen az erdőirtás és a falualapítás munkájának megszervezése és lebonyolítása. Ennek fejében részben gazdasági jellegű kedvezményeket kapott, részben pedig a telepített falu bírói tisztségét nyerte el örökölhető jogon. A telepítés ezen formája Németországból lengyel közvetítéssel került át Magyarországra a 13. század második felében, s főként az északi erdős hegyvidékek betelepítésében jutott szerephez.

ZSA