kunok, kun székek, székely székek

kunok

A török nyelvek egy változatát beszélő nomád nép, mely a 11. században, a kelet-európai steppén tűnik fel forrásainkban. A század közepétől ők uralták az Ural folyó és az Al-Duna közötti síkságot (Kunország), támadásaikkal fenyegetve a környező államokat, így a Magyar Királyságot is. 1223-ban orosz szövetségeseikkel vereséget szenvedtek a tatároktól a Kalka folyó melletti csatában. Ezt követően egy részük behódolt a tatároknak, más csoportjaik nyugati irányba húzódtak. Az 1220-as évektől a Magyar Királyság eredményes kísérleteket tett a Kárpátoktól keletre és délre élő kunok megtérítésére és hódoltatására. 1242 után a Magyarországon kívül élő kunok részint mongol uralom alá tartoztak, részint beolvadtak az egykori Kunország nyugati részeit birtokba vevő románságba.

ZSA

kun székek

A magyarországi kunok igazgatásának területi egységei, melyek a megyeszervezettől független különkormányzatot biztosítottak a kunoknak. A forrásokban csak a 15. század első felében tűnnek fel, de kialakulásuk a 14. századra tehető. Néhány esetben igazolható, hogy a szék valamely 13. századi kun nemzetség szállásterületéből alakult ki. Hat kun szék jött létre: Halas, Hantos, Kara (Mizse), Kecskemét, Kolbáz és Szentelt.

ZSA

székely székek

Az erdélyi székelyek igazgatásának területi egységei. Kialakulásuk a 14. századra tehető. A Székelyföldön hat szék alakult ki (Telegd [=Udvarhely], Maros, Csík, Sepsi, Orbai és Kézdi), a hetedik pedig nyugatabbra, az Aranyos folyó mellett (Aranyosszék). A székek vezetői a székely rokonsági csoportok tagjai közül meghatározott rend szerint kikerülő hadnagy és székbíró voltak.

ZSA