székesfehérvári bazilika, Szent István-szarkofág

székesfehérvári királyi bazilika

A 14. századi Képes Krónika szerint az 1003. évi erdélyi és az 1018. évi balkáni hadjárat zsákmányából alapította Szent István a fehérvári Szűz Mária-prépostság templomát, melyet egyúttal ajándékaival is elhalmozott. Egykorú említését a később koronázási palástként használt miseruha őrizte meg számunkra, melyet a királyi házaspár adományozott az egyháznak: ECCLESIAE SANCTAE MARIAE SITAE IN CIVITATE ALBA. Bizonyos, hogy a román stílusban épült bazilika építését 1038-ban, a szent király halálakor még nem fejezték be. Az épület legkorábbi része 64 m hosszú, 37,5 m széles, háromhajós bazilikás elrendezésű templom volt. A bazilikában állt a királyi trónszék, itt őrizték a koronázási jelvényeket, a magyar királyság okleveleit. A koronázások és a királyi esküvők is e helyen történtek. Itt temették el az 1031-ben elhunyt Imre herceget, majd 1038-ban István királyt. Az Árpád-házi uralkodók közül Kálmán († 1116), II. Béla († 1141), II. Géza († 1162), II. László († 1163), IV. István († 1165), III. Béla († 1196) és III. László († 1205) kapott végső nyughelyet Fehérvárott. A későbbi korszakokban, egészen Mátyás király koráig többször is átépítették, bővítették. Ezt bizonyítják a gótikus alaprajzi részletek, kőtöredékek, az építésre vonatkozó oklevelek. Összesen 26 mellékkápolnáját, oltárát ismerjük. A bazilika a fallal körülvett prépostsági épületegyüttes tengelyében állott. Tőle északra építették fel a préposti palotát, a déli fala mellett húzódó kerengőfolyosó volt a káptalani testület működési helye, lakóhelye. Itt állhatott a prépostsági iskola és a Szent Antal-vendégház.

SGY

Irodalom: Siklósi Gyula: A fehérvári Szűz Mária prépostság temploma (királyi bazilika) Medium Regni. Nap Kiadó, Budapest, 1996, 65-88.

Szent István-szarkofág

Hartvik püspök leírásából tudjuk, hogy Szent Istvánt halála után a királyi székhelyre, Fehérvárra vitték, ahol az általa alapított, még befejezés előtt álló, de már felszentelt székesegyházban temették el. A Székesfehérvárott őrzött, fehér mészkőből készült római kori szarkofágot 1038-ban vagy 1083 körül faragták át, hogy Szent Istvánnak méltó síremléket készítsenek. Egyes vélemények szerint a sírkő azonban Géza nagyfejedelemé vagy Szent Imre hercegé is lehetett. A szarkofág előlapján dombormű: angyal emeli az égbe az elhunyt lelkét szimbolizáló csecsemőt. Egyik oldalán 2-2 rozetta szalagfonatos keretben és a középpontban, oszlopok között kerub látható. A másik oldalon egy-egy szalagfonatos rozetta fogja közre a kerubot, itt a széleken életfa van.

Irodalom: Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972, 187; Kralo-vánszky Alán: Székesfehérvár királyi bazilika I. Tájak-Korok-Múzeumok-Kiskönyvtára 310 (1988); Nagy, Árpád: Origine et iconographie du sarcophage de Székesfehérvár. Alba Regia XIII (1972), 167-185.

SGY