Bevezetés

Goethe óta tudjuk, hogy "minden összehasonlítás sántít, és csak az ostobák hasonlítgatnak", ám a politikatudományban - megfelelően alkalmazva - a komparatisztikából fontos és számos új eredményt produkáló aldiszciplína vált. Az alábbi munka szintén az összehasonlító politikatudomány "köpönyegéből bújt elő", hiszen a skandináv pártrendszert vizsgálva nemcsak egymással veti össze az északi országok sajátosságait, hanem a nyugat-európai államokkal is.

A tanulmány egy olyan hosszabb lélegzetvételű munka - demonstrátori kutatás - része, amely arra keresi a választ, hogy vajon miért éppen Skandináviában jött létre a jóléti állam (welfare state) talán legismertebb és legelismertebb modellje, miért kerülték el a régiót a 20. századi szélsőségek, s milyen jövő elé néz a '80-as években válságba került jóléti rendszer. A választ keresve áttekinti egyrészt a vizsgált öt ország (Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország) történetének előzményeit, alkotmányfejlődését, politikai intézményrendszerét, 20. századi politikatörténetét, pártjait és pártrendszerét, a protestáns egyház szerepét és az államok etnopolitikáját - másrészt a jóléti állam elméletét, jelentősebb típusait, a skandináv modell jellemzőit és a jóléti állam krízisének jellemzőit.

A következőkben olvasható elemzés tehát a kutatás egy apró szeletéről ad számot, amikor a skandináv pártokat és pártrendszert helyezi a középpontba. Kilenc vizsgálati szempontot járok körül: a törésvonalakat, az alkotmányfejlődést, a pártokat, a szavazói viselkedést, a választási rendszert, az érdekszervezeteket, a politikai kultúrát, a kormányokat és a koalíciókat, valamint a pártrendszert. A munka végén választ szeretnék kapni arra a kérdésre, hogy vajon létezik-e a nemzetközi szakirodalomban gyakran ismertetett tipikus skandináv pártrendszer (ld. Berglund-Lindstrom 1978, Einhorn-Logue 1988).