Feldarabolás, samanizmus (sámán)

Ojrat sámán az Altáj hegység déli vidékén
Jakut sámán
Ocsir bő sámán
FELDARABOLÁS

A sámánhithez kapcsolódó motívum. A sámán kiválasztja az utódját, akit révületben a másvilágra visznek, ott feldarabolják, majd újból összerakják. Útjáról visszatérve már kész varázsló.

SAMANIZMUS, SÁMÁN

A samanizmus Szibéria és Belső-Ázsia ősi hiedelemrendszere, melynek központi alakja a sámán. Kialakulása az állatmaszkos, állatbőrős vadászattal lehet kapcsolatban, erre utal a sámán öltözete is, de az animizmus és a lélekkettősség is hatással lehetett rá. Egyik lélek a test (az életlélek), amely a halálkor hagy el (neve: jonh, junh), a másik az álomban, önkívületben távozik a testből, ez az árnyéklélek. Ez az "íz, ízé" szavunkban maradt meg (szólásban: Hálni jár belé a lélek). A ma is sámán szertartású közösségek rítusaiban él tovább e hitvilág, de találkozhatunk vele gyerekdalokban, mondókákban is: "szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda..., Magyar gyerek gyógyítja, síppal, dobbal, nádihegedűvel...", "Dobra verik..." Ilyen varázsszöveg a visszafelé mondott kiszámolósdi is.

A samanizmus jellemzője a hármas felosztású világegyetem: a felső (jóakaratú) és az alsó (rossz szándékú) szféra a szellemi lények, istenek hét (kilenc) rétegű lakhelye, a középső pedig az emberek élettere. Ezt az életfa, sámánfa vagy sámánoszlop köti össze, amin a sámán a szellemek segítségével utazik révülése során.

A sámán közvetít a lelkek világa és az emberek között a tudatosan előidézett elragadtatása során. A sámándob egyre pergő üteme segíti, hogy lelke elhagyja a testét a lélekutazás alatt, amikor megmássza az életfát, a sámánlétrát. Ez egy szokásban is fennmaradt: a halálán levőnek kinyitják az ablakot, hogy lelke, akár madár képében is szabadon szárnyalhasson. A sámán tunguz eredetű nemzetközi szó, jelentése 'tud', 'tudó'. A szó hazai átvétele csak a 18. században történt, magyar megfelelője a táltos.

Az ősközösségben élő, gyűjtögető, vadászó, halászó nép sámánja rítusait "mellékfoglalkozásként" űzi, fejlett társadalomban már "főfoglalkozásként". Szerepe sokrétű: gyógyít, az egész közösségen vagy azok tagjain segít - átvéve azok szenvedéseit. Állatáldozatot mutat be az istenek, szellemek megnyerésére, a vadász-sikerek érdekében (az obi-ugorok rénszarvast, a nomádok, mongolok, törökök lovat áldoztak). Úgy vélték, hogy a sámán személyiségjegyei öröklődnek, vagy az istenektől kapja a képességét. Maga a meghívás sámánbetegség útján történt (nyavalyatörés). Az álom révén eltűnik, vagy elragadják és hét évesen megtörténik a sámánná avatás, feldarabolás révén megszámoltatnak a fölös csontok (ujj-, vagy fogtöbblet, burokban születés). A révülésből visszatérve fejti ki tevékenységét a segítő szellemek közreműködésével és az öltözetének, kellékeinek elkészítésével.

A sámán ruhája, amiből több is lehet, mindig szimbolizálja a segítő szellemek (kígyó, gyík, béka, csodaszarvas, medve, madár, turul) jelenlétét, vagy azt, hogy melyik világban mozog: könnyű madártoll, csengő, bojt, rojt az égi világot jelképezi, a nehéz bőrös, bordás az alvilágot jelenti. Fejdísze madártollas, csontos agancsos, vagy vasabroncsos is lehet. Erre utaló szólás: "Jó, hogy mindennek szarva nincs."

A sámándob nemcsak kerek vagy ovális alakjával tükrözi a világmindenséget, tökéletességet, hanem rajzolata is az egész világképet jelképezi. A sámándob megfelelője a magyar néphitben a rosta és a szita: "Átlát rajta, mint a szitán", "Ki szitával, ki rostával", "Annyian vannak, mint szitán a lyuk."