Herceg, nádor, ispán, megyésispán, falunagy (villicus)

"BOILA ZOAPAN"- török nyelvű, görög betűs felirat 1.
"BOILA ZOAPAN"- török nyelvű, görög betűs felirat 2.
HERCEG

A herceg germán eredetű tisztség, majd méltóság (latinul: dux); vezetőt, hadvezért és uralkodót jelent. Magyarországon a királyi család koronázás előtt álló vagy királlyá fel nem kent férfi tagjainak jelölésére szolgált.

NÁDOR, NÁDORISPÁN

A 11. században a legmagasabb udvari méltóság, latin neve: comes palatinus. A tisztséget frank-német mintára István király az államalapítás idején hozta létre. A királyi udvarhoz illetve a király személyéhez legközelebb álló emberre esett legtöbbször a választás. Kezdetben gazdasági feladatokat látott el. A királyi udvar jövedelmeit kezelte, a birtokokat felügyelte és az udvar katonáinak (miles) volt a parancsnoka. Bírói tisztet is betöltött. Az udvar népei fölött a királyi jelenlét bíróságán ítélkezett, mely általában a királyi udvar székhelyén működött.

ISPÁN

Az ispán a középkori Magyarországon általában a bírói hatalommal rendelkező világi személyek címe. A 11. században a püspökökkel egyenrangú előkelők gyűjtőneve. A királyi vármegyék élén álló tisztségviselő a megyésispán. A nevet már a nagyszentmiklósi kincs görög betűs feliratán megtaláljuk zoapan formában.

MEGYÉSISPÁN

A 11. századtól a király által a megyék élére állított tisztségviselő. A 13. századig betölthették szolgák (servus) és nem nemesi származásúak is. Meghatározatlan időre kapták a tisztséget a királyi tanács hozzájárulásával. Erdélyben a vajda, Szlavóniában a bán jelölte ki. Ő vezette hadba a vár hadinépét. Az ispánt és kíséretét a vár népe tartotta el. Ez volt a szállásadó (descensus). A várjövedelmek egyharmada is őt illette.

FALUNAGY (villicus)

A falu helybeli elöljárója, később az önkormányzat és a földesúri hatalom képviselője. Általában egy évre szólt a megbízatása. Feladata a rendeletek kihirdetése, az adók behajtásában való részvétel, a kisebb peres ügyekben való ítélkezés. Ha egy falunak több birtokosa volt, több falunagy is működhetett egy helységben. Először István király törvényében (I: 9. tc.) találkozhatunk vele.