Bevezetés (részlet)

Számos közismert körülmény dacára még korántsem világos, hogy bár az EU-csatlakozás várhatóan a jogrendszerek harmonizálására fogja késztetni a társult országokat, s ezzel népességük kisebbségi csoportjait is interetnikus együttműködésre szorítja, miként fognak helyet keresni és találni a magyarországi nemzeti, etnikai-kulturális kisebbségek abban a plurietnikus Európában, ahol megannyi etnikai, vallási-kulturális és kisebbségi konfliktus, nacionalizmus dúl nélkülük is, s ahol épp elég "etnopolitikai" elgondolás, nemzetközi jogi és alkotmány-specifikus kezelésmód és politikai feltétel-együttes van jelen tőlük függetlenül is.

A hazánk integrációs csatlakozását figyelemmel kísérő kutatások célja rendszerint olyan háttérelemzés elvégzése, amely erről a kiinduló helyzetről és/vagy a várható folyamatokról ad képet. Az alábbi rövid áttekintés részint magának az integrációs folyamatnak egy sor mögöttesét, részint a kommunikációs-stratégiai elgondolások számára megfontolandó helyzetképet kínálja egy bizonyos metszetben, ám voltaképpen kettős céllal. Egyfelől rendezett ismeretanyagot kínál a döntéshozók számára az európai csatlakozás előnyeiről és hátrányairól a kisebbségekre nézve, másfelől az egyes társadalmi célcsoportok lehetséges megközelítését elemzi, vagyis azokét, akiknek politikai kultúrája, etnikai identitása a belátható jövőben konfliktusok és kooperációk kérdése lehet. Az előbbi kérdéskörben taglalom az "operatív" és "objektív" kommunikációs stratégiák néhány vonását, kitérve arra, milyen identitás-, szuverenitás-, csatlakozás-, egységesülés-fogalmak vannak jelen a kortárs magyar társadalom etnikai-kisebbségi csoportjai között, s ezek miként illeszkedhetnek az európai integrációs folyamatba, miként kezelhetők és befolyásolhatók előzetesen vagy a társadalmi átstrukturálódással párhuzamosan. A társadalmi célcsoportok felől nézve pedig a kutatás arra irányul, hogy az állami döntéshozási, érdekkezelési mechanizmusban és értékrendben megfogalmazott csatlakozási propaganda "meghallgatása", várható fogadtatása szempontjából mérje föl az egyes csoportszintű társadalmi közegeket, arra kíváncsian, mennyire "Európa-képesek" a hazai kisebbségek, mennyiben látják be saját érdekükként a csatlakozás "közjó" számára előnyös oldalait, s miként állnak ellent az ezirányú meggyőzésnek, a közvéleményt befolyásoló propagandának. E második kérdéskörhöz tartozna még az egyes etnikai-kisebbségi entitások körülírása, mozgásdinamikájuk vázlatos megrajzolása, térbeli- társadalmi jelenlétük tartalmainak föltárása - ám ezeket a kortárs kisebbségtudományi vizsgálatok igencsak átmeneti állapota, információhiánya miatt jobbára inkább hipotetikusan lehet csak kezelni.