Előszó

Egy tudományos konferencia anyagát tartalmazza ez a kötet. Tudom, az európai uniós csatlakozás kérdéséről manapság sokat és sokan vitatkoznak, úgyszólván naponta jelennek meg híranyagok e témáról. Számos tanácskozást rendeztek már, mi több, politikai vetélkedők és viccek születnek az úgynevezett EU-problematikáról. Annyit beszélünk az európai közösségről, hogy a hatás - félő - visszájára fordul. Mintha a társulás kérdése iránt kezdenénk közömbössé válni, pedig még messze vagyunk a tényleges taggá válástól. Ám csak magunkat hoznánk még nehezebb helyzetbe, ha ezen a téren érzéketlenné, netán - éppen ellenkezőleg - türelmetlenné válnánk. Kellő komolysággal s megfontoltsággal kívánatos és szükséges vizsgálódnunk. Hiszen sorsdöntő kérdésről van szó: az Európai Unió történelmi jelentőségű képződmény, amely már önmaga létében vízválasztó. Azaz akár a csatlakozás, akár a kívül maradás, ezernyi módon befolyásolja életünk alakulását, bárhol helyezkedünk is el Európában, az EU-hatások alól egyszerűen képtelenség kivonni magunkat.

Nem fölösleges, éppenséggel elkerülhetetlen tehát minduntalan feltenni a kérdést: valójában mit is jelent számunkra az Európai Unió. Egy pillanatra sem feledhetjük a régi igazságot: amivel sokat foglalkozunk, az még nem jelenti szükségképpen, hogy ismerjük is azt. Legalábbis óvakodjunk a gyors következtetések levonásától, az ötletszerű gondolatoktól. Célszerű kiindulnunk itt is abból az általános módszertani tapasztalásból, hogy a "dolog" a maga mélységében s differenciájában csak nehezen, hosszadalmas kutatómunka után ragadható meg, vagy teljességében egyáltalában nem is tárható fel. Számomra nyilvánvaló, az EU és Magyarország viszonyának kérdését szüntelenül, újra és újra meg kell vizsgálnunk. Abban a reményben, hogy leküzdjük az indulatok s előítéletek, illetőleg a látványos, de ingatag nekibuzdulások s elvtelen alkalmazkodások veszélyét, s egyszersmind valódi érvek, szakmai, racionális szempontok alapján készüljünk fel az európai uniós kihívásra.

Azt hiszem, az európai integráció az európaiság legújabb kori (csupán néhány évtizedes múltra visszatekintő), legnyilvánvalóbb, s talán a legnagyobb hatású formája. Nem pusztán földrajzi egységet, még csak gazdasági tömörülést sem jelent. Ennél többről s másról van szó. Az Európai Unió korszakos hatású fejlemény, egyidejűleg gazdasági alapú szükségszerűség, politikai akarat s választás, valamint kulturális értékrendet kifejező-képviselő attitűd. Nem mechanikusan kreált, egyféle alapozású közösség, nem uniformizált (s ezért unalmas) világ, hanem éppen a sokféleség, a mindenoldalúság elvével s értékrendjével működő, szerves együttműködési forma.

Mindebből következik, a csatlakozási szándék, illetőleg maga a bővítés számos, különböző területeket érintő kérdést vet fel, amelyeket politológiai, közgazdasági, sőt, filozófiai, szociológiai, jogelméleti, szociálpszichológiai, etikai és pedagógiai szempontból is szükséges kidolgoznunk vagy újragondolnunk. Nem meglepő hát, hogy a kötetben szereplő tanulmányok szerzői között megtaláljuk e tudományok művelőit-kutatóit. S bár első pillanatra különösnek, netán távolinak tűnhetnek tanulmányíróink egyes megállapításai, mégis - ha meggondoljuk - az elemzések egésze s a mondanivaló mindig összefügg fő témánkkal, vagyis az integrációs felkészülés jelenlegi vagy potenciális problematikájával.

Előfordul, hogy egyes szerzők nem tudnak vagy nem is akarnak megnyugtató válaszokat adni a felvetett kérdésekre, s ily módon kielégületlenül hagyják majd az olvasót. (Más kérdés, felléphetünk-e egyáltalában ilyen igénnyel!) Mindemellett jó szívvel ajánlom figyelmükbe e könyvet. Bizonyos vagyok benne, a tisztelt olvasó talál majd benne megfontolásra érdemes gondolatokat, új meglátásokat, nem egyszer meglepetést keltő javaslatokat. Legfőképpen azért célszerű áttanulmányoznunk az anyagot, mivel az a téma sokszempontú megközelítése mellett érvel, illetőleg azt bizonyítja, mennyire indokolt minél többféle összefüggést figyelembe vennünk, amikor a csatlakozási felkészülés-felkészítés kérdését vizsgáljuk.

Nem nehéz feltételeznünk, az európai uniós közösségbe való bekerülés, majd a benne kialakítandó együttmunkálkodás a nemzetet, az egyes embereket egyaránt próbára tevő küzdelmet fog jelenteni. Kosztolányi Dezső "Európa" című versében azt írta: "Európa... / te szent, te / magasztos.../ viaskodom érted." Nos, az Európai Unióra alighanem túlzás állítani azt, hogy az szent és magasztos lenne. De viaskodni érte, nagyon is kívánatos és szükséges.

Szeged, 1997, szeptember 28
Karikó Sándor