Ismertető

Jungnak ez a műve a mélylélektani szakirodalom klasszikus darabja; a "művelt közönségnek" szóló munka a századforduló utáni analitikus lélekbúvárlatok tárgyszerű, tömör és gondolatgazdag összefoglalása. A magyar szöveg, melynek szakszerűségét, kifejezésbeli pontosságát a Jung-tanítvány Jakobi Jolán kontrollszerkesztői tevékenysége is szavatolta, nem kizárólag a szerző saját tanainak bemutatására vállalkozik. Első fejezete képviselte mélylélektani felfedezések korszakos jelentőségét, a lelki betegségek elemzéséből és gyógyítási mechanizmusából levont következtetések lényegét rajzolják körül. Jung szorosan az orvosi praxis és az elmegyógyászat tárgykörére korlátozza mondanivalóját - a freudizmus szellemtörténeti, mitológiai, antropológiai következtetéseire nem tér ki. A freudi tanok egy "másik nézőpont" szerinti továbbfejlesztéseként külön fejezetet szentel Adler következtetéseinek, a "hatalomvágy" tudatalatti mechanizmusára építő nézeteknek. Egyik elmélet sem zárhatja ki a másikat - állítja, s gondolatmenete szerint saját elméletét ezek meghaladásaként, szintézisként mutatja be. Míg Freud elmélete az Eroszt képviseli, Adleré a hatalmi ösztönt, a jungi felfogás a kettő közös alapját, a "kollektív tudattalant" ragadja meg. A kötet négy fejezetében ismerkedhetünk ezzel a "személy fölöttivel", s annak "archetípusaival", illetőleg a jungi elmélet terápiás elveivel.

A mélylélektan századunk alapvető felfedezéseinek körébe tartozik, a jungi fogalomrendszer az orvosi praxison túlmenően a szellemi, lelki vizsgálódás széles körében jelenik meg; ez a lényegre törő, csillogó logikájú okfejtés a modern humán ismeretvilág alapművei közé sorolható.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu