Bevezetés

Jelen kutatás, melyet a COLPI megbízásából és finanszírozásával a TÁRKI-ban végeztünk 1998 őszén, Magyarországon elsőízben a családon belüli erőszak különféle formáinak előfordulását, gyakoriságát térképezte fel. Ennek keretében egyrészt a gyerekek elleni, másrészt a nők elleni erőszakra összpontosítottunk. A nők elleni, házasságon belüli erőszak tárgyalása során a szakirodalom megkülönbözteti egymástól a fizikai bántalmazást, a lelki, pszichikai erőszakot és a szexuális erőszakot. Noha ez a három terület egymással szorosan összefügg és gyakran egyik a másikkal együtt jelentkezik, a társadalom felfogása velük szemben nem egyforma. A közfelfogás szerint a fizikai bántalmazás leggyakoribb elkövetője a férj, elszenvedője a feleség. Közismert, ma is élőközmondás, hogy "Pénz számolva, asszony verve jó!", ami az asszonyverés tradicionális elfogadottságára utal. Nem ritkán halljuk azt a vélekedést is, hogy a megvert feleség nyilván valamilyen viselkedésével "provokálta ki" férje brutális viselkedését. Ugyanakkor sokak szemében a feleségét bántalmazó férj nem túl rokonszenves figura. Így tehát a témával kapcsolatos vélekedések megismerése is igen informatív. A lelki, pszichikai erőszak elkövetője a közvélemény szerint leggyakrabban a feleség. Egyfajta szerepkiosztás szerint sokan úgy vélik, hogy a nők ezzel a "fegyverrel" kompenzálják a férfiak fizikai erőfölényét. Míg azonban a fizikai erőszak viszonylag pontosan definiálható, a lelki erőszak határai sokkal nehezebben vonhatók meg. Kérdés, hogy vajon a megalázás, a lekicsinylés, a másik lelki szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, a verbális agresszió milyen foka számít erőszaknak. Célraorintált kutatások hiányában ezekre a kérdésekre és a lelki erőszak elterjedtségére sem tudjuk a pontos választ, valamint arra sem, hogy valóban inkább a nők élnek-e ezzel az erőszakformával a családban. Ebben a kutatásban - pontosan a nehéz definiálhatóság miatt - ezzel a kérdéssel nem foglalkoztunk behatóan.

A családon belüli erőszak kutatása nem csak Magyarországon, de a nyugat-európai országokban is viszonylag új, kevéssé kimunkált terület. Ezen belül a szexuális erőszak még elhanyagoltabb terület. Ennek oka elsősorban az, hogy a házasságon belüli szexuális erőszak egyfajta tabu témának számít még napjainkban is. Egyesek magát a tényt, vagyis a házasságon belüli szexuális erőszak létét is tagadják. Sokan úgy vélik, hogy a házasság, mint intézmény funkciójából következik, hogy az egyik házasfél szexuális igényeit a másiknak minden körülmények között ki kell elégítenie. Ha erre az nem hajlandó és a ki nem elégített fél (többnyire a férj) erőszakosan veszi rá partnerét a nemi életre, ez nem sorolható ugyanabba a kategóriába, mint a szexuális erőszak más formái. Nem tudhatjuk pontosan, hogy ez a felfogás mennyire elterjedt társadalmunkban (többek között éppen az erre vonatkozó kutatások hiányában), de azt feltételezzük, hogy a férfiak és talán a nők többsége is ezt vallja. Ezt a hipotézist az támasztja alá, hogy a családdal, a nemi szerepekkel kapcsolatos kutatások rendre kimutatják a magyar társadalom konzervatív felfogását. Úgy véljük, hogy éppen ebben a kényes témában nem feltételezhető, hogy a népesség kevésbé konzervatív nézeteket valljon.

[...]

A kutatás és a családon belüli erőszak másik nagy témaköre a gyermekek elleni erőszak volt. Itt egyrészt a fizikai bántalmazást, másrészt a gyermekek szexuális zaklatását próbáltuk meg körüljárni. A gyerekek verése Magyarországon a hetvenes években végzett szociológiai vizsgálatok tanúsága szerint igen elterjedt volt. A kutatók egy része ennek okát a tradíciókban látta gyökerezni, mivel a hetvenes években még elevenen élt a paraszti társadalom patriarchális családi értékrendje, hiszen a lakosság túlnyomó többsége ennek alapján szocializálódott. Ez a feltevés egyúttal azt is magában foglalta, hogy a társadalom modernizálódásával a gyerekverés lassanként elveszti általános elterjedtségét. Kutatásunkban tehát megpróbáltuk azt körüljárni, hogy ma Magyarországon a felnőtt női lakosság hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez, és mennyire elterjedt napjainkban a gyerekek családon belüli fizikai bántalmazása.

A gyerekek szexuális zaklatása nem új jelenség, de minden történelmi kor másként viszonyul ehhez a kérdéshez. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában az utóbbi évtizedek gyermek- és nőjogi mozgalmai hívták fel a társadalom figyelmét a gyermekek szexuális zaklatásának kérdésére. Ez a téma azok közé tartozik, melyekről valós tényeket igen nehéz megismerni. A közvélemény általában csak a legkirívóbb, legbrutálisabb eseményekről szerez tudomást. A szülők nagyon féltik gyerekeiket az idegenektől, akik elcsábíthatják őket, ugyanakkor nincsenek tudatában annak a ténynek, hogy a molesztálást, a szexuális zaklatást leggyakrabban ismerősök, családtagok követik el. Mindenki úgy véli, vagy megpróbál úgy viselkedni, mintha ilyesmi az ő környezetében nem fordulhatna elő. Gyakori az is, hogy a gyerekek szexuális zaklatását, bántalmazását leszűkítve közelítik meg az emberek, azaz az "enyhébb" esetek fölött szemet hunynak. Ennek a kutatásnak nem célja a szexuális bántalmazás témakörét, fokozatait körüljárni. Azt a célt tűztük ki magunk el, hogy a kérdés megítélését, illetve a gyermekkori szexuális bántalmazás elterjedtségét mutatjuk be.