{1-130.} Befejezés

Ha végigtekintünk a magatartás és szabály, a kényszer és szabadság, a hatalom és megegyezés, a rend és igazságosság ellentétein, akkor nemcsak az utolsó kettőnél állapíthatjuk meg az értékek világában való elemek jelenlétét, hanem az egész ellentétsorozatban meg fogjuk találni a valóság és érték ellentétének és a jogra jellemző együttességének*Dékány, Társadalomfilozófia 262. – Moór, Bev. 173–174. – Pulszky 40. bizonyos vetületét. A szabadság és megegyezés értékek által inkább afficiált társadalmi tények, mint a kényszer és hatalom; a rend eszméje tények által inkább affciált érték, mint az igazságosságé. Magatartás és szabály, kényszer és szabadság, hatalom és megegyezés, rend és igazságosság, pozitív jog és természetjog, állam és jog kettőssége, mely végigvonul a jog elméletén, mind a valóság és érték együtt szemléléséből adódik, tényeken szelektált értékeknek és értékeken szelektált tényeknek egymással való szembenállását és egymásnak való megfelelését jelenti.*Horváth, Hegel 89.

Ha meggondoljuk, hogy kényszer és szabadság maguk is a kauzalitás és spontaneitás együtt szemlélésén alapuló szinoptikus fogalmak, s e két fogalom további kölcsönös együtt szemlélése során jelennek meg az objektív kényszer és objektív szabadság, a hatalom és megegyezés, a közhatalom és közmegegyezés s végül a jog, illetve – a kettősséget fenntartva, – az állam és jog szinoptikus fogalmai, akkor mindez csak nagyobb erővel utal Horváth megállapítására, mely szerint a különböző törvényszerűségek együtt szemlélése: a szinopszis nem más, mint a társadalomtudományok általános módszere.*Horváth, Rechtssoziologie 52.

Amikor a jogot úgy határoztuk meg, mint a legobjektívebb {1-131.} kényszer és legobjektívebb szabadság együtt szemlélését és együttes jelentétét, ezáltal feleletet akartunk adni arra a kérdésre, hogy milyen viszony áll fenn a jog, kényszer és szabadság jelenségei között. Ez a felelet azonban nem jelenthet egyúttal teljes jogfogalmat. A jognak legobjektívebb kényszerként való jellemzése látszólag alkalmasnak mutatkozott arra, hogy a jog fogalmaként szerepeljen, de miután a szabadság objektivitásának teljes egyenrangúságát felismertük, felmerül a kérdés, hogy vajon nem az objektiváció magas foka tartalmazza-e a jog legjellemzőbb megkülönböztető jegyét.

Az a tény, hogy a kényszerből és szabadságból kiindulva a jognak oly jellemző vonásaihoz jutottunk, amelyek sikerrel határolják el más hasonló társadalmi jelenség-összefüggésektől, mindenesetre arra mutat, hogy a jog adott jellemzése alkalmas kiindulópont a jogfogalom meghatározásához. A kényszernek és szabadságnak a jogon belül feltalálható funkcionális, dinamikus és értéktani összefüggése is arról győz meg bennünket, hogy a jog kényszer és szabadság objektivációja, s nem objektiváció önmagában. Míg azonban vizsgálatainkban a kényszer és szabadság véglegesnek szánt fogalmából indultunk ki, addig az objektiválódás jelenségének csupán provizórikus fogalmát: jellemzését adtuk. A jog megadott jellemzése tehát azt a követelményt tartalmazza, hogy a jogfogalom megalkotásához a harmadik kritériumnak: az objektiválódás folyamatának fogalmi elemzése és felkutatása feltétlenül szükséges.

Az objektiválódás társadalmi folyamatának jellemzése – mely szerint az a szubjektívtől az objektív felé s az egyszeritől az általános felé való haladást foglalja magában, s a konkrét élmények mellé fiktív, feltett élményeket állít – mindenesetre azt mutatja, hogy az objektiválódás megismerési funkcióktól, logikai értékektől erősen afficiált társadalmi jelenség. Valószínű tehát, hogy az objektiválódás magas foka az, amely a jog jellemző logikai feszültségét megadja.*Gurvitch 99–104. Valószínűleg itt találjuk magyarázatát {1-132.} annak, hogy a jog az egyetlen társadalmi szabály- és magatartásrendszer, melynek sajátos, kifejlett logikája van.*Moór, Logikum 2. Valószínűleg a magas fokú objektiválódás absztrakt jellege tette lehetővé annak a gondolatnak a felmerülését, hogy a jogot a társadalmi valóságtól és az erkölcsi értéktől függetlenül lehet értelmezni.*Kelsen, Hauptpr. V–VI.

Az objektiválódás jelenségének az elmélyített vizsgálata kell tehát, hogy jogfogalommá egészítse ki a jognak azt a jellemzését, amelynek keretén belül megkíséreltük összefoglalni a Kényszer, a Szabadság és a Jog szerteágazó és összefüggő jelenségeinek problémakörét.