A NÉPSZAVAZÁS PROBLÉMÁI

A népszavazást Észak-Írország esetében feleslegesnek lehetne nyilvánítani, ha a probléma nem állna másból, mint két nemzeti területnek nem vitás adatok alapján való elválasztásából. Itt azonban nemcsak erről van szó, hanem két, egymással szemben álló irreális politikai célkitűzés feloldásáról is. Feltehető, hogy mindkét oldal konokul ragaszkodni fog a maga hiú ábrándképéhez, hacsak azt egy népszavazás egyértelműen meg nem dönti. Ebben rejlik egy esetleges népszavazás hasznossága, sőt javasolhatósága e kérdésben.

Ha tehát egy politikai döntőbíráskodás e kérdésben népszavazás elrendelését látná szükségesnek, első feladata az lenne, hogy annak feltételeit megszabja, tévutait elkerülje és előzetes kérdéseit eldöntse. Ezek rendszerint mindenekelőtt a következők: 1. mely területen kell népszavazást tartani; 2. mely kérdéseket kell szavazásra feltenni; 3. hogyan kell az eredményt értelmezni. A kisebb értelmezési kérdésekben rendszerint elegendő a népszavazás után állást foglalni, de van egy fontos kérdés, melyet általánosságban már érintettünk, s ebben az 1. és 2. kérdés eldöntése után, de még a népszavazás lefolytatása előtt határozni kell: az a kérdés, hogy a népszavazási többséget mely területi egységre kell vonatkoztatni, vagyis hogy a népszavazási területet a döntés szempontjából egységnek kell-e tekinteni, vagy pedig fel lehet-e osztani.

A mi esetünkben az 1. problémára adandó válasz egyszerű: a népszavazási területnek a jelenlegi Észak-Írország területével kell azonosnak lennie.

{4-705.} A 2. probléma, a népszavazásra felteendő kérdések problémája annyiban világos, hogy nyilván három kérdés jöhet számításba: a) ki akarja a protestáns jellegű, Nagy-Britanniával közjogi kapcsolatban lévő Észak-Írország fenntartását, b) ki akarja az Ír Szabadállamhoz való közvetlen csatlakozást, és c) ki akarja az Összírországi Federációt két egyenrangú fél között.

A 3. probléma, hogy a népszavazás esetleg eltérő eredményeit milyen területi egységekre kell vonatkoztatni, lényegében a következőkben válaszolható meg: a) az Összírországi Federáció mellett vagy ellen leadott szavazatokat értelemszerűen csak az egész Észak-Írországra lehet vonatkoztatni, vagyis akkor lehet ezt a megoldást győztesnek tekinteni, ha a szavazatok többségét elnyerte, b) másrészt azokat a szavazatokat, melyeket a külön Észak-Írország fenntartása vagy az Ír Szabadállamhoz való közvetlen csatlakozás mellett vagy ellen adtak le, le a községi egységig külön kell vonatkoztatni, vagyis nem lehet kizárni Észak-Írországnak ennek alapján való felosztását, azaz egyes részeinek elcsatolását.

Miután megtörtént a kérdések megfogalmazása és azok területi vonatkozásainak tisztázása, ekkor kerülünk szembe a mi esetünkben folytatandó népszavazás központi problémájával. Ez egyben példája mindama bonyodalmaknak is, melyeket egy népszavazás elméletileg lehetséges variációi maguk után vonhatnak. A probléma gyökere az Összírországi Federációra vonatkozó kérdés. E kérdés feltevésének egyszerre van tisztázó és zavaró hatása. A tisztázó és a népszavazást az előbbiek szerint indokoló hatás az, hogy gyakorlatilag bizonyosra vehető ennek az alternatívának a leszavaztatása, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az Összírországi Federáció demokratikus úton meg nem valósítható. A zavaró hatás az, hogy az ír oldal a saját szavazóit valószínűleg a legteljesebb mértékben arra hangolná, hogy elsőre ne valljanak színt a második lehetséges alternatíva, tulajdonképpeni szívük vágya, az Ír Szabadállamhoz való csatlakozás mellett, {4-706.} hanem a teljes Írország megalakítása érdekében szavazzanak az Összírországi Federáció alternatívájára. Így bizonyosra vehető, hogy Észak-Írországban a katolikus írek zöme erre az alternatívára fog szavazni, és mások mint ír katolikusok nem sokan fognak arra szavazni; teljességgel kizárni azonban nem lehet azt, hogy erre az alternatívára kisszámú mérsékelt, nagyon békeszerető ulsteri protestáns is rászavaz. Egy ilyen alternatíva tehát arra vezet, hogy eltakarja és pontosan kivehetővé ne tegye azoknak a szavazatait, akiket a szavazásukban lényegileg az Ír Szabadállam iránti szimpátia és a vele való egyesülés vágya vezet, s politikai taktikából választják az Összírországi Federáció alternatíváját.

Ha el akarjuk kerülni az e problémából adódó kétértelműséget, a népszavazást ketté kellene bontani: egy első menetre, melyben az Összírországi Federáció mellett vagy ellen szóló harmadik kérdés van feltéve, és – ennek feltehető leszavaztatása után – egy második menetre a fennmaradó két tiszta alternatíva, Észak-Írország fenntartása és az Ír Szabadállamhoz való közvetlen csatlakozás között. A népszavazás értelmezése e kétfelé bontás révén lényegesen egyszerűbbé válik.

Ha a válasz az első menetben az Összírországi Federáció javára dől el, ami nagymértékben valószínűtlen, nem marad más hátra, mint megkísérelni ezt a megoldást, bár a várható kudarc nagy kárára lesz a döntőbíráskodás ügyének, s ugyanakkor egy új, nem kevésbé mozgalmas fejezetet fog nyitni az észak-írországi konfliktus viharos történetében.

Ha azonban a válasz az első menetben az Összírországi Federáció ellen üt ki, ami nagymértékben valószínű, következik a második menet a brit Észak-Írország és az Ír Szabadállam között, amely minden valószínűség szerint pontosan meg fog felelni a jelenlegi észak-írországi protestáns–katolikus eloszlásnak. Ezért mérlegelni lehet a második menet elhagyását is. Ha mégis sor kerül a második menetre, az értelmezés {4-707.} kérdése gyakorlatilag azonos lesz az elválasztó vonal meghúzásával, amit a következő fejezetben tárgyalunk.

A népszavazás lebonyolítására ugyanúgy létre kellene hozni alsóbb szinten valamiféle hasonló összetételű pártatlan apparátust, mint magára a döntőbíráskodásra.