Bevezetés

Az ózdi régióban élő cigányság egy markáns életkori csoportjára vonatkozó - egyúttal a régió egészét felölelő - kutatás alapvetően kettős, egymással összehangolt célkitűzésre épült.

Az egyik fő cél a régió roma lakosságára vonatkozó helyzetfeltárás volt. A régió - többek között az ipari szerkezetváltozás következtében - az egyik legsúlyosabb helyzetű válságövezet, ezen belül a roma lakosság helyzete különösen válságos.

A legutolsó népszámlálás óta nincsenek megbízható adatok erről az anyagi és társadalmi helyzetét tekintve legkomolyabban érintett társadalmi csoportról. A fiatal korosztályok ismert demográfiai túlsúlyával arányosan azonban fokozottan várható szociális és gazdasági problémáik súlyának növekedése (miközben nem lehetünk bizonyosak abban, hogy a fokozódó elszegényedés és növekvő aluliskolázottság a létszámarányos növekedéshez képest nem exponenciálisan növekvő terheket ró-e a jövőbe a régió roma népességére).

Bár a kutatás nem a régió roma népessége demográfiai összetételét tükröző teljes, hanem egy meghatározott életkori csoportját vonta be a munkába, alapvető adatokat kellett szereznünk a helyi cigányság iskolázottságára, eddigi munkaerő-piaci sorsára vonatkozóan éppúgy, mint a háztartások méretére, átlagos gyermeklétszámára, anyagi nívójára stb.

A másik fő cél a régió roma lakossága értékvilágának, statégiáinak feltárása volt. Az eddigi cigánykutatások egyik legfontosabb tanulsága szerint bármilyen "felzárkózás", "integráció", stb. a cigányság átlagos iskolázottsági fokának emelkedésével, egyúttal a munkaerő-piacon való (és számukra is elfogadható keretek között működő) aktív részvételével érhető el. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy az "akkumulált kezdőtőke" (pl. befejezett általános iskola és valamilyen szakképesítés, egy háztartásra eső minimális foglalkoztatottsági szint, a munkaerő-piaci környezet minimális fogadókészsége, stb.) adott küszöbértéke alatt az alulfoglalkoztatottság, aluliskolázottság, szociálpszichológiai értelemben vett gettósodás, stb. mértéke nem csökken, hanem növekszik, bővítetten termelődik újra.

Arra kerestünk választ, hogy egyrészt az iskolázottsági, munkaerőpiaci és demográfiai adatokból milyen mélyebb összefüggésekre lehet következtetni, feltárhatók-e a képzésben, illetve aktív foglalkoztatásban való részvételre nézve a cigány háztartások (egyének) stratégiáira utaló összefüggések, másrészt a helyi cigányság értékvilágán belül milyen helyet foglalnak el a képzettség/képzés, illetve a munka világának egyes aspektusai, ezek milyen belső összfüggésrendszerbe illeszthetők.

Bármilyen, a (reményeink szerint nem túl távoli) jövőben elindítható helyi fejlesztés- és politika-kidolgozás egyik fő célja kell legyen annak kimunkálása (nem függetlenül a leginkább érdekeltektől), hogyan lehetséges elérni, hogy a cigányság maradandó hatással akkumulálja ezt a bizonyos "kezdőtőkét".

A helyi fejlesztés - irányuljon az iskolai programok vagy intézmények fejlesztésére, foglalkoztatási- vagy támogatási politikára - abban az esetben lehet (a hatékonyságot célul kitűzve) megalapozott, amennyiben a régió (erősen differenciált) cigány lakosságának valóságos igényeivel éppúgy találkozik, mint azokkal az értékekkel, amelyeket ez a cigányság magáénak vall.