Előszó

A dunatáji föderációs gondolatok és tervek engem kora ifjúságomtól kezdve foglalkoztattak, különösen a kossuthi elképzelések és a nemzetiségekkel való kibékülésnek a magyar nemzet sorsa szempontjából való fontossága. A kommunista hatalomrajutás után azonban Magyarországon e problémakörrel kapcsolatban nehezen lehetett kutatásokat folytatni a Szovjetunió ellenkezése miatt - melyre fény derül a tanulmány végső kicsendülésében is. Így csak 1957 után tudtam, Genfben, kiterjedt kutatásokat végezni a brüsszeli Nagy Imre Intézet bíztatására, ahol 1960-ban egy konferencián előadást is tartottam erről a tárgyról, s az Intézet francia/angol nyelvű kiadványa leközölte egy rövidebb cikkemet a 19. századi föderációs tervekről. Utána összegyűjtött anyagom, a jegyzetekkel és bibliográfiával együtt, érintetlen maradt több mint 40 éven át, s csak 2000 nyarán találtam rá a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának levéltárában, ahová azért került, mert mielőtt az Egyesült Nemzetek szolgálatában tengerentúlra mentem 1971-ben, a Vöröskereszt tudományos intézetében dolgoztam mint a kutatási osztály vezetője. Az anyag, melyet New Yorkban használtam fel a jelen esszé megírására 2000-2001-ben, érdemesnek látszott feldolgozásra és a közönség elé bocsátására, mert ezek az erőfeszítések, különösképpen azok amelyek külföldön láttak napvilágot és amelyek a második világháború utáni rendezéshez kapcsolódnak, nagyjából feledésbe merültek.