Bevezetés

"A címertan, a heraldika - csakúgy, mint a genealógia, a családtörténet kutatása - az újabb évtizedekben eltűnt a tudomány, az egyetemi oktatás asztaláról. Az a véleményem: kár! Hiszen a múlt olvasatának éppen olyan tükre, mint a művészettörténet. Amelynek rögös útján ballagók a Biblia s a szentek életének mélyebb ismerete nélkül csak balgán botorognak a múlt közhelyszámba menő jelképrendszerének ismerete nélkül.", írta Zolnay László 1983-ban megjelent könyvében (Fény és árnyék a középkori Magyarországon, Kozmosz Könyvek). Sajnos nagyrészt ma is igaz, amit húsz éve leírt. Az érdeklődő nagyközönség számára gyakorlatilag csak az Árpád-ház családfája elérhető, már a másik jelentős uralkodóházunk, a Habsburg-ház családfájának megismerése nehézségekbe ütközik, idegen országokbeli dinasztiák megismerése pedig szinte lehetetlen. Nyugat-Európában, főképpen pedig Franciaországban viszont ezek az információk széles körben elérhetőek, több internetes honlap is igen komolyan foglalkozik ezzel a témával. Így áll elő az az abszurd helyzet, hogy lényegesen könnyebben kutatható sok francia grófi család genealógiája, mint a magyar királyoké. Azonban nem szabad kritikátlanul felmagasztalnunk a franciákat sem, hiszen például a Jöttünk, láttunk visszamennénk (Les Visiteurs) című filmben címertani képtelenségek és anakronizmusok valóságos hadát sorakoztatták fel.

Témaként a Capetingeket (más néven a Capet-házat) választottam, ugyanis ez a család tekinthető a középkor és az újkor legnagyobb (de genealógiailag mindenképpen legérdekesebb) dinasztiájának. Gyakorlatilag 900 éven keresztül ők adták a francia uralkodókat, emellett különböző oldalágaik többek között a burgundiai, a portugál, a konstantinápolyi, a nápolyi, a jeruzsálemi, a magyar, a brazil és a luxemburgi trónokat is megszerezték. Jelenleg nagy sikerrel forgalmaznak francia történelmi regényeket (pl. Robert Merle vagy Maurice Druon műveit), amelyek cselekményének követését a francia királyok családfájának ismerete megkönnyíti. Természetesen a Capeting leszármazottak jó része sem történelmi szereplő, csak történelmi korban élt szereplő, azonban a teljesség igénye miatt nem lehetett eltekinteni tőlük.

Törekedtem a teljességre, ami azt jelenti, hogy ahol tudtam, ott a törvénytelen leszármazottakat is bemutattam.

A genealógia és a heraldika igen közel álló történelmi segédtudományok, gyakran együtt is szerepelnek. Szerencsére forrásaim között is találtam olyan honlapokat, amelyeken a heraldikai információk is elérhetőek voltak. Igyekeztem a címerelemek magyarázatára, azonban fontos megjegyezni, hogy a valódi címerleírások ennél sokkal szabatosabbak. Amely személyeknél címerek leírását sikerült megtalálnom, azoknál ezt egy apró (kb. 65x65 pixeles) képben a név mellett jobbra zárással ábrázoltam is. Az ábrák elkészítésében nagy segítséget jelentett Jean-Marc Frénea Hératlas-a, a dokumentumban előforduló ábrák nagy része egyenesen tőle származik, vagy pedig az ő ábráinak felhasználásával készült. Az összetettebb címerek esetében Arnaud Bunel ábráit használtam. Mivel a klasszikus értelemben vett címerhasználat a XII. században alakult ki, a korábbi időre visszavetített (ún. mitikus) címereket nem közlök.

Kizárólag a fiági leszármazottakat követtem, ami azt jelenti, hogy bármilyen komoly történelmi szerepet játszottak is a leányági leszármazottak, egy kivétellel nem szerepelnek. Ez az egy VI. Henrik angol király (V. Henrik és Franciaországi Katalin fia), akit francia királlyá is koronáztak, noha a francia királyok hivatalos névsorában nem szerepel.

A neveket magyarítottam, mivel királyi családról van szó. Ez néha nagy nehézségbe ütközött, hiszen néhány olyan névvel is találkozunk, amelynek nincs (legalábbis nincs általam ismert) magyar megfelelője. Ilyen például a Léonor, amit tévedés lenne Lénártnak fordítani, vagy a Franciaországban igen divatos Jean-Baptiste (ami szó szerint Keresztelő Jánost jelent). Az olyan esetekben, amelyekben a magyarítás nevetséges lett volna, eltekintettem tőle.

Főleg az utóbbi három évszázadban a keresztnevek valóságos hadát kapják a királyi leszármazottak. Maximum öt keresztnevet közlök minden esetben, az ennél több keresztnévvel rendelkezőknél a lista végén szerénykedő neveket elhagytam.

A magyar gyakorlattól eltérően Franciaországban (a XIX. századot megelőzően legalábbis) nem beszélhetünk hercegekről és grófokról általában, hanem csak valaminek a hercegéről vagy grófjáról. Tehát a császárságot megelőzően csak az viselt grófi címet, akire a grófság tulajdona szállt, a családtagok csak nemesek voltak (kivétel a királyi család, ahol minden fiági leszármazott királyi hercegnek minősült annak ellenére, hogy esetleg csak grófi címert viselt). Egyes családtagok valóságos címhalmozók voltak, ilyen esetben csak azokat a címeket közlöm, ami jelentősnek számított. Itt nem biztos, hogy konzekvensen jártam el.

A dokumentumban a következő nemesi címek fordulnak elő: hűbérúr (seigneur), úrnő (dame), báró (baron), bárónő (baronesse), vikomt (vicomt), vicomtesse (ennek nem tudok magyar megnevezést, ez a vikomt női megfelelője), gróf (comte), grófnő (comtesse), őrgróf (marquis), őrgrófnő (marquise), herceg (duc), hercegnő (duchesse), főherceg (archiduc, erzherzog), főhercegnő (archiduchesse, erzherzogin), fejedelem (prince), fejedelemnő (princesse), király (roi), királynő (reine), császár vagy cár (empereur).

A fejedelem (prince) és a herceg (duc) cím között (az egyébként rossz) magyar gyakorlat nem tesz különbséget, és mindkettőt hercegnek fordítja. Ettől nem tértem el (furcsán hangzana például a "Condé fejedelme" cím), azonban a herceg megnevezés után zárójelben a latin megnevezéssel mindig jeleztem, hogy princeps-ről vagy dux-ról van szó.

A főhercegi/főhercegnői cím kizárólag a Habsburg (illetve a Habsburg- Lotharingiai) ház családtagjainak van fenntartva, ennek ellenére például I. János Károly spanyol király jelenleg is viseli az Ausztria főhercege címet.

A XVII. századtól kezdődően terjed el a szokás, hogy egyes családtagokat a Monsieur X. illetve a Mademoiselle X. címmel illettek (ez utóbbi sokkal gyakoribb), ezt X. úrnak illetve X. kisasszonynak fordítottam.

Előfordult, hogy egyes családtagok egyházi pályára léptek, ezek érseki, püspöki és apát/apátnői címeket viseltek, de előfordulnak egyszerű apácák is. A szentté illetve boldoggá avatott családtagok avatásának időpontját jeleztem, amennyiben sikerült megtudnom.

Megmaradtam szigorúan a tényeknél, ami azt jelenti, hogy kizárólag olyan történelmi információkat közlök, amely az illető címeit érinti.

Végül, noha a családfát 2002-ben szerkesztettem, a legfrissebb információk is 2001-esek, ami azt jelenti, hogy azóta több személynél változás állhatott be a családi állapotban, születhettek új gyermekei, vagy néhányan meghalhattak, anélkül, hogy ez jelezve lenne. Sajnos egyes oldalági rokonoknál esetleg jóval korábbi halálesetek sincsenek feltüntetve az információk hiányossága miatt.

Ezúttal szeretném megköszönni a segítségét Jean-Marc Frénea-nak és Antoine de Nadaillacnak hogy lehetővé tették a családfához szükséges információk felhasználását.

Amennyiben valaki hibákat talál (noha igyekeztem ezeket kiszűrni, de óhatatlanul maradtak), attól elnézést kérek és kérem jelezze. Ha valaki tudna abban segíteni, hogy a dokumentumból kimaradt oldalágakat, törvénytelen leszármazottakat illetve címereket is pótoljuk, az kérem írjon a gyurkovicszoltan@netscape.net címre. Ezen kívül szeretném a dokumentumot .pdf formátumban is elérhetővé tenni, azonban ehhez nincs meg a megfelelő programom. Ehhez is szívesen fogadok minden segítséget.

Gyurkovics Zoltán