Bevezetés

Hetvenegy éve, 1933. január 30-án Hindenburg elnök Adolf Hitlert, a náci párt vezetőjét Németország kancellárjává nevezte ki. A Führer hatalomra jutása lendületet adott a hazai fasiszta és nemzeti szocialista pártok és mozgalmak politizálásának is. Ez fokozódott az által, hogy a Reichstag felgyújtása után megtartott németországi parlamenti választásokon, 1933. március 5-én az NSDAP 44 százalékot szerzett, és ezzel végérvényessé vált, hogy a III. Birodalommal új és vészterhes korszak köszöntött be Európában. Magyarországon a harmincas évek kezdetén alakultak meg az első számottevő nemzeti szocialista pártocskák. Ezt megelőzően csak teljesen jelentéktelen kezdeményezések bukkantak fel (fasiszta pártok, nemzeti pártok). A Parlamentben elsőként Meskó Zoltán képviselőt mételyezte meg a "barna kór." Az önjelölt vezérrel történeti irodalmunk alig foglalkozott, részletes feldolgozás is a konkurens mozgalomról, a Böszörmény Zoltán vezette Kaszáskeresztesekről készült. Ezért jelen írásban - döntően a levéltári forrásokra, a korabeli szélsőjobboldali pártsajtóra, és a képviselőházi naplókra támaszkodva - felvázolom a fasiszta pártoknak, a "kékinges" mozgalomnak, valamint Meskónak és pártjának szerepét a magyar politikai életben. Azt bizonyítandóan, hogy az "ordas eszmék" a dilettáns, egykor jobb napokat látott politikus fejében mennyire torz és demagóg zagyvasággá álltak össze, és hogy napjaink magyar szélsőjobboldala milyen mértékben támaszkodik az első nyilasok ideológiájára, számos esetben szöveghűen idézem a parlamenti felszólalásokat és újságcikkeket.