anyját föl nem ismerő lány, gazdag asszony anyja, Nagy Bihal Albertné

régi stílusú → ballada. Szüzséje: Idegen (török) országban élő lányát koldusruhába öltözött anyja meglátogatja. Amikor kenyeret, vizet kér tőle, a lánya börtönbe vetteti. Jajszavából tudják meg, hogy saját anyjával bánt így.

De szép madár lett belülem!
Tartsd fel anya, tartsd fel, tartsd fel leányodat,
S ontasd ki magadból a piros véredet,
Szipasd ki magadból az édes tejedet,
Mégis azt érdemled, hogy tömlöcbe tegyen!

Más változat csak a börtönbeli szenvedést és a lányra mondott átkot tartalmazza. Mindössze néhány változatot ismerünk Erdélyből. Mindegyik eseményközlése töredékes. A családi kapcsolatok föl nem ismerésében gyökerezik a ballada konfliktusa. A katarzisélmény az erkölcsi normák megszegésének érzékeltetéséből fakad. A környező népeknél (szlovák, román, bolgár, görög, szerb-horvát, albán, ukrán stb.) ismert balladatéma az idegenbe került, anyját föl nem ismerő gyermek. Ezekben többnyire janicsárrá lett fiú a hős, aki anyját elrabolja, és a kisgyermek fölött énekelt bölcsődalból derül ki a rokonság (→ gyermekét föl nem ismerő anya). – Irod. Putyilov, B. N.: Szlavjanszkaja isztoricseszkaja ballada (Moszkva–Leningrád, 1965); Ortutay Gyula–Kriza Ildikó: Magyar népballadák (Bp., 1968).