béresgazda

a béresek munkáját irányító, felügyelő alkalmazott. Urasági birtokon, nagybirtokon tartottak béresgazdát. Családos, tapasztalt, középkorú ember volt alkalmas béresgazdának, akinek a paraszti munkákban az átlagnál nagyobb szakértelme volt. Kemény, határozott, gyakran kegyetlen volt az alárendelt cselédséggel, béresekkel. Gazdája érdekeit képviselte, a „jó” béresgazda a cselédeket mértéken felül hajszolta. Az alföldön kutyaütőnek csúfolták. Munkája az állatok betörésére, gondozására, takarmányozásának az ellenőrzésére is kiterjedt. Azoknál a munkáknál, ahol szakértelem kellett, pl. kazalrakás, az első barázda egyenes meghúzása, maga is beállta munkások közé. (→ még: uradalmi cseléd) – Irod. Kiss Lajos: A szegény ember élete (Bp., 1939); Veres Péter: Szolgaság (Bp., 1950).