három a tánc

A 17–19. sz.-i forrásokban (Vásárhelyi daloskönyv, Apor, Hasznos Mulatságok, Arany, Czuczor–Fogarasi stb.) táncszóként idézett s a tánc folytatására biztató szólás a → páros táncok hármas tagozódását tükrözi. Ezt a hagyományt ismerhetjük fel a → csárdás egyes regionális változataiban, így a Rábaközben a lassú, gyors, friss; Szatmárban a csendes, csárdás, ugrós tempót jelölő elnevezéseiben, a → kállai kettős felépítésében és az erdélyi magyar és román páros táncok hármas tagozódásában. – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970); Pesovár Ernő: A magyar tánctörténet évszázadai (Bp., 1972).