ivónóta, itatónóta

népi líránk egyik műfaja, ivás közben énekelt alkalmi dal, mely a vendégeket bevonva, az iszogatás és a dalolás játékos szabályozásával is fokozza a hangulatot. A népköltészet kezdetibb fokán az → alkalmi költészet egyik faja volt. Nem mindig választható el a kevésbé alkalomszerű → bordaltól és a szórakoztató jellegű → mulatónótától. Éneklési alkalmai nagyjából a bordaléval egyezők, még nagyobb idő- és térbeli eltéréssel, de alkalmanként bizonyos sorrenddel. Általában egy-két soros → koccintók és köszöntők (Adjon Isten bort, búzát, békességet; Adjon Isten eleget ...) előzik meg; a göcseji körűköszöntőt a vendégek ivás előtt egyenként mondják el (Piros korsu, fejir bor, Mindjárt rám kerü a sor...); a hódmezővásárhelyi ún. sornóta az asztal körül ülő vendégek kor szerinti sorrendben előadott kedvenc dalát jelenti; az Ormánságban külön énekelnek előbb a férfiak (Möghàt má a szüle...), majd a nők (Öreg embör nem jó zsáknak...) s végül együttesen (Jó bor teröm gyüdi högyön Nagyharsányba...). Az ún. itatók, sorba itatók rendszerint játékos, tréfás szokások és szertartások (felállva, keresztezett kézfogással, lefelé fordított szájú üveggel stb. való ivás) keretében hangzanak el; biztosítják, hogy senki ne maradjon ki az ivásból. A soron következőt egymásra mutogatva jelölik ki (Ez ivott, ez iszik, ez meg szomorkodik...) és dalba szövik a nevét (Imolácsi, mamolácsi, Most iszik a Feri bácsi (János bácsi), keljen föl!...); a pohár kiürítésekor kórus harsogja a → refrént (Le, le, le vele! Most ivott ő kedvére, Váljék egészségére!). Alkalmi sorba itató lehet a verses abécé és a vele rokon lakodalmi → dus: a vendégek a vőfély felszólítására tele pohárral a násznagy elé állnak, zenekísérettel éneklik el a nóta valamelyik szakaszát (Bor, bor, bor, nincsen olyan bor; Tűz, tűz, tűz, nincsen olyan tűz; Víz, víz, víz, nincsen olyan víz...), utána koccintanak, isznak, majd tovább lépve sorban felköszöntik az idősebbeket. A sorba itató szerepét bizonyos esetekben a → kánai menyegző is betöltheti, ilyenkor a benne előforduló biblikus neveket szokták kicserélni. – Irod. Kiss Lajos: Régi népdalok Hódmezővásárhelyről (Karcag, 1927); Kiss Géza: Ormányság (Bp., 1937); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III/B., Bp., 1955).