lakodalmi táncok

A hazai hagyományos, alkalmi, ill. szertartásos táncok leggazdagabb körét a lakodalom szokáskerete adja. Az előkészületi társasmunkák és mulatságok során megjelennek a különböző → konyhatáncok, → párnás táncok, később a násznép változatos → menettáncokkal (→ induló, → verbunk, → vőfélytánc) vonul az esküvőre. Az esketést sok helyen → paptánc követi, az alföldi részeken a lakodalmas háznál még a vacsora előtt a szertartásos → osztótánc. DK-ÉK-i vidékeken a vacsorát gyakran még a felszolgáló legények → tréfás verbuválása előzi meg. Vacsora után rendszerint a → gazdasszonyok tánca nyitja meg az általános táncot, amelyet sok helyen megszakít a → hívatlanok tánca. Régebben éjféltájt került sor a menyasszonyfektető → gyertyás táncra, s ma is ebben az időben tartják a → menyasszonytáncot. Éjfél után a különböző → táncos társasjátékok, párválasztó és ügyességi táncok szórakoztatják a násznépet, esetleg a vaskosabb tréfájú → állatutánzó táncok vagy a rendet alaposan felforgató → lánctáncok (pl. büdös vornyik, → söprűtánc), a → halottas táncok (Bene Vendel tánca). Hajnalban a → hajnaltűztánc, a menyasszonyporkolás (→ lakodalmi tűz) zárja le a táncok sorát. Ide tartozik még a 17. sz.-i lakodalmi és társasági tánc, a → süveges tánc és a 18. sz.-i gyertyástáncváltozat, a → szövétnekes tánc. (→ még: rituális táncok) – Irod. Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A-B, Bp., 1955–56); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958).

Lakodalmi tánc (1971, Méra, v. Kolozs m.)

Lakodalmi tánc (1971, Méra, v. Kolozs m.)

Lakodalmi tánc (1970, Méra, v. Kolozs m.)

Lakodalmi tánc (1970, Méra, v. Kolozs m.)