mezőváros

1. A történeti értelemben vett mezőváros feudalizmus kori közigazgatási egység. Olyan település, amely jogilag a szabad királyi város és a jobbágyfalu között állt. Létrejötte, nagy szerepe és jelentősége összefüggött a magyar városfejlődés elmaradottságával. Az egyes tájaknak szükségük volt gazdasági és kulturális központra. A → civitások, kis számuk és rossz területi elosztásuk következtében országosan nem tudták betölteni ezt a szerepet. Ezért tág tere nyílt a mezővárosi fejlődésnek. A mo.-i mezővárosok többsége a 14–15. sz.-ban kapta kiváltságát. A 15. sz. végén kb. 800 mezőváros volt Mo.-on. Ezekben élt a magyar parasztság egyötöde. A mezővárosok régi civitások lesüllyedésével vagy jobbágyfalvak felemelkedésével jöttek létre egyenletes területi elosztásban az ország minden vidékén. A 14. sz.-ban nagy részük még királyi birtokként szerepelt. A 15. sz. végére azonban már 80%-uk földesúri, 11%-uk pedig egyházi tulajdonban volt. A földesúri alávetettség következtében a mezővárosok lakói tulajdonképpen jobbágyok voltak, de városi jellegű kiváltságaik révén jogállásuk és életlehetőségeik tekintetében különböztek a jobbágyfalvak népétől. Leginkább „parasztpolgároknak” nevezhetők. A mezővárosok a maguk területén általában mindenki felett bíráskodhattak. Egyesek a pallosjogot is megszerezték. Sok mezővárosnak fontos kiváltsága volt, hogy lakói a földesúri szolgáltatásokat – esetleg a királyi és egyházi adókat is – közösen fizethették. A legtöbb mezőváros megszerezte a vásártartási jogot és környékének piachelyévé vált. Természetesen a mezővárosok jogilag nem voltak egyformák. Akadt közöttük olyan, amelyik alig különbözött a jobbágyfalutól, de előfordult a civitásokéhoz közel álló kiváltságokkal rendelkező is. A középkori mezővárosok nagysága is igen különböző volt. A 15. sz.-ban egy-egy mezőváros háztartásainak száma 40–200 körül mozgott. A mezővárosi lakosság számát elsősorban a falvakból beköltözők növelték. A mezővárosok parasztpolgársága a 14–15. sz.-ban fejlett árutermelő mezőgazdasági tevékenységet folytatott. Különösen jelentős volt a mezővárosi bortermesztés, állattenyésztés, amely fejlett bor- és állatkereskedelemmel párosult. Kezdetben nem különült el egyértelműen az árutermelő mezőgazdasági és ipari tevékenység a mezővárosokban. A 15. sz.-ra azonban jelentősen előrehaladt a társadalmi munkamegosztás. Ekkor már a mezővárosok lakosságának kb. egyötöde állandóan ipari tevékenységgel foglalkozott. A 15–16. sz. fordulóján hozott jobbágyellenes intézkedések sújtották a mezővárosi polgárság többségét is. A kereskedelembe és az árutermelésbe bekapcsolódó nemesség érdekeinek megfelelően különösen kereskedésük lehetősége szenvedett csorbát. A Dózsa-féle parasztháború utáni röghözkötöttség akadályozta népességük fejlődését. Sok mezőváros áldozatul esett a török pusztításnak. E nehézségek azonban a mezővárosi fejlődés egészét nem akasztották meg. – A 16–17. sz.-i bizonytalan politikai viszonyok következtében a hódoltsági és hódoltság széli megmaradt mezővárosok helyi piacának jelentősége még inkább megnőtt. A falvakénál nagyobb vagyonbiztonság felduzzasztotta népességüket is. Az alföldi mezővárosok többsége ekkor nőtt naggyá. A 18. sz. végén és a 19. sz. első felében a mo.-i mezővárosok száma 7–800 között mozgott, tehát kb. annyi volt, mint a 15. sz. végén. Persze a mezővárosi hálózat tagjai közben nagymértékben kicserélődtek. Néhány régi mezőváros a szabad királyi városok közé emelkedett, mások faluvá süllyedtek vagy eltűntek. Helyüket mezővárossá emelkedett falvak vagy új települések foglalták el. A 19. sz. mezővárosainak fele azonban középkori eredetű volt. A 19. sz. első felére már igen szembetűnővé vált a közjogilag egységes kategóriába tartozó mezővárosok különbözősége. Az 1840-es években mintegy 3/4 részük csupán kiváltságai révén emelkedett ki a falvak sorából, de városias szerepkört alig töltött be. Kb. 200 mezőváros látott el ebben az időben városi feladatokat. Köztük és a szabad királyi városok közti különbség viszont sokat halványult a 18–19. sz.-ban. Több régi szabad királyi város erre az időre elvesztette gazdasági jelentőségét, és egyes oppidumok népességszámban, valamint városi szerepkörüket tekintve megelőzték. A mezővárosok közül több, pl. Debrecen, Temesvár, Szabadka, Zombor a szabad királyi városok közé emelkedett, növelve azok amúgy is számottevő agrár jellegét. A legfejlettebb mezővárosok igazgatási, kulturális központ szerepe a kor követelményeinek megfelelően megnőtt. Ez a körülmény kihatott külső képük, architektúrájuk alakulására is. – A mezővárosok és a szabad királyi városok jogi elhatárolását a polgári törvényhozás szüntette meg az 1870-es években. Ekkor a lélekszámot és a városi funkciók jelentőségét tették a városok rangsorolásának alapjává. A régi mezővárosok nagy része községgé süllyedt. A valódi városi funkciókat ellátó mezővárosok többsége a szabad királyi városok jó részével együtt rendezett tanácsú város lett. A legfejlettebb mezővárosok, a legjelentősebb szabad királyi városok önálló törvényhatóságú várossá váltak. (→ még: város, → oppidum) – Irod. Bácskai Magyar mezővárosok a XV. században (Bp., 1965); Bácskai Vera: A mezővárosok kialakulásának történelmi folyamata (Városépítés, 1971); Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon, IX–XV. század (Bp., 1966). – 2. Erdei Ferenc szociográfiai és néprajzi szempontú megfogalmazása szerint, jogi és közigazgatási helyzetétől függetlenül minden olyan alföldi nagy határú település mezővárosnak tekinthető, amely eredetileg → szálláskertes belterületű, ill. tanyás határú volt, és az átlagos falunál jóval nagyobb lélekszámú népessége nagyobbrészt mezőgazdasági foglalkozású. Mivel a belterületi szálláskertesség a 18–19. sz. folyamán legtöbb helyen megszűnt, a 20. sz. első felében az ilyenfajta mezőváros megnevezés már csak a nagy lélekszámú tanyás településekre szorítkozott. – Erdei Ferenc az 1930-as évek végén 31 magyar települést sorolt a mezővárosok közé. Volt köztük törvényhatósági jogú város, megyei város és nagyközség egyaránt. Valamennyi lélekszáma meghaladta a tízezret. 33 nagyközségről úgy vélte, hogy jó úton haladnak a mezővárossá válás felé. – Az alföldi városok építészeti képének jellemző sajátossága volt → falusias jellegük. Központjukban emeletes házakból és rangos parasztpolgári házakból épült egy viszonylag kicsi, esetleg csak egy térre szorítkozó városias mag, amelyet széles → falusias építési övezet vett körül. A zárt településen kívül, a határban álltak a harmadik építési övezetet jelentő tanyák. – Néhány mezőváros már a 20. sz. első felében elvesztette valódi mezővárosi jellegét. A 20. sz. közepe után valamennyi mezőváros átalakulása megindult, ill. meggyorsult. A tanyák anyavárosoktól való elszakítása, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, az alföldi települések iparosítása alaposan megváltoztatta a lakosság munkarendjét, életkörülményeit és a városok települési szerkezetét, külső képét egyaránt. – Irod. Mendöl Tibor: Az alföldi városok morfológiája (Debrecen, 1936); Erdei Ferenc: Magyar város (Bp., 1939); Szilágyi Miklós: Mezővárosi közösség és néphagyomány (Mezőberény története, I–II., szerk. Szabó Ferenc, Mezőberény, 1973).

Gyula török ostroma 1566-ban (Mathias Zündt rézkarca) 16. sz.-i mezőváros

Gyula török ostroma 1566-ban (Mathias Zündt rézkarca) 16. sz.-i mezőváros

Gúta mezővárosa (v. Komárom m.) a 17. sz.-ban (Priami-Merian rézkarca)

Gúta mezővárosa (v. Komárom m.) a 17. sz.-ban (Priami-Merian rézkarca)

Balassagyarmat (Nógrád m.) a 18. sz.-ban (Ismeretlen mester rézmetszete, részlet)

Balassagyarmat (Nógrád m.) a 18. sz.-ban (Ismeretlen mester rézmetszete, részlet)

Szolnok látképe céhlevélen az 1820-as években (Lenkhardt Sámuel rézmetszete, részlet)

Szolnok látképe céhlevélen az 1820-as években (Lenkhardt Sámuel rézmetszete, részlet)

Lakóház (19. sz. vége, Gyula, Békés m.)

Lakóház (19. sz. vége, Gyula, Békés m.)

Utca (Gyula, Békés m.)

Utca (Gyula, Békés m.)

Parasztpolgár lakóháza a 19. sz. közepéről (Kecskemét)

Parasztpolgár lakóháza a 19. sz. közepéről (Kecskemét)

Civisház a Homok utcán (1931, Debrecen)

Civisház a Homok utcán (1931, Debrecen)

Jellegzetes mezővárosi lakóépület (19. sz. vége, Cegléd, Pest m.)

Jellegzetes mezővárosi lakóépület (19. sz. vége, Cegléd, Pest m.)

Hódmezővásárhely látképe (az Új templom környéke)

Hódmezővásárhely látképe (az Új templom környéke)

Szegény ember háza (1906, Szekszárd)

Szegény ember háza (1906, Szekszárd)

Újsori házak (Debrecen)

Újsori házak (Debrecen)

Jellegzetes hegyaljai mezőváros: Tokaj látképe (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Jellegzetes hegyaljai mezőváros: Tokaj látképe (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Tompa Mihály szülőháza (Rimaszombat, v. Gömör m.)

Tompa Mihály szülőháza (Rimaszombat, v. Gömör m.)

Mezővárosi polgárok: Betyár Szabó Pál és felesége (Századforduló, Orosháza, Békés m.)

Mezővárosi polgárok: Betyár Szabó Pál és felesége (Századforduló, Orosháza, Békés m.)