mulattató

középkori, újkor eleji hivatásos előadó, aki könnyű fajsúlyú műsorszámokkal szórakoztatta közönségét. A középkori → énekmondó, ill. → igric, → jokulátor és → regös a 14–15. sz.-ra alacsony rangú mulattatóvá vált; a histrio és mimus, korabeli magyar nevükön: furcsa és csúf eleve mutatványos és szemfényvesztő csepűrágó, bohóc stb. lehetett, de sem a komolyabb, sem pedig a népszerűbb előadók műsorszámairól nem tudunk közelebbit. Már az 1279. évi budai, majd az 1460-as szepesi zsinat tiltja az efféle komolytalanságok megtekintését, ill. meghallgatását. – Míg az énekmondó elnépiesedését írásos források segítségével nyomon követhetjük, a többi mulattatóét nem; az újkori megfelelőket hivatásuk szerint (→ históriás, képmutogató stb.) tartjuk számon. (→ még: képmutogató ének, → mulatónóta)