sárközi kerámia

a Dunántúl egyetlen, nagyobb stílusegységet alkotó kerámia csoportja. Bár a stílusegységet alkotó központok – Baja, Mórágy, Szekszárd, Siklós és bizonyos értelemben Mohács – nem a Sárközben vannak, az elnevezés helytálló, mert a központok készítményeit elsősorban a Sárköz lakossága vásárolta és használta. A csoport központjaiból ismeretesek a mesterség, → tálas, → korsós, → fazekas és kályhás szakágai, a mesterség technológiáját illetően az → ólommázas és az → ónmázas fazekasság, a nyersanyag vonatkozásában pedig a tűzálló és a nem-tűzálló agyaggal való munka. Mindegyik központ készítményére, de különösen a tálas edényekre jellemző a színes, különösen a négerbarna és a vörös alapszín. A díszítmények színei központonként változóak: pl. Szekszárdon fehér alapon kék, zöld; Baján barna, kék, sárga, zöld, vörös, fekete. A 19. sz. közepétől általánossá válik ugyanazon a tálon együttesen a vörös és a négerbarna alapszín oly módon, hogy az öböl pl. vörös, a perem pedig négerbarna vagy fordítva. Ugyanakkor nem található vörös alapszínű tál Siklóson és fekete alapszínű Mohácson. Baján és Szekszárdon a vörösnek egy országosan is ismert változata, az ún. dudi szín is előfordul. – Míg az alapszínek és a díszítményszínek általánosan jellemzői e központok stílusának, ugyanakkor a díszítmények motívumai kevés közös vonást mutatnak. Az egyes központok egyedi stílusa e vonatkozásban a legszembetűnőbb, stílusukat ennek alapján különböztethetjük meg. – Szekszárd: A tányérok, tálak öblében három száron sötétebb és világosabb pöttyökből alakított virágminta van. A középső szár magasan felnyúlik a két oldalt mellette lévők fölé. A perem legjellegzetesebb díszítménye a földfesték cseppekből összehúzott ívminta. – Baja: A tálak és a tányérok öblében szár nélküli, összehúzott virágminta van, alatta gyakori a fűzfa lehajló ágaira emlékeztető díszítmény. A peremen folyatott vagy csurgatott technikával készült díszítmény van. – Mórágy: A tálak és a tányérok öblében lendületesen hajló hosszú szárú virágminta, gyakran margitvirág van, amely nemcsak önmagában látható, hanem sok esetben madárral. Ez a szájban virágot tartó madár a Sárközben csak e központ táljain fordul elő. A peremen apró ívekből álló füzér, a tál széle alatt gyakori a körbefutó vastag csík, amelyen ettől elütő színű, függőleges állású vonalcsoport látható. – Siklós: Az innen ismert tálakra szinte kivétel nélkül az ún. folyatott technikával készült, a tál egész felületét borító díszítmény a jellemző. – Mohács: A mázas tálak jellemző motívuma az edény öblébe rajzolt, kissé esetlennek tűnő ágon álló madár, a peremen vonalas díszítmény van. Elég gyakori a szekszárdi tálak díszítményéhez hasonló ívminta is. – A tálas edényeken kívül a központok mindegyikében készültek → szilkék, → korsó, kanták, amelyeket a tálakéhoz hasonló díszítményekkel láttak el. Ezeken kívül nagy mennyiségben készültek e központokban tűzálló agyagból → fazekak, lábasok. – A sárközi díszített kerámia a múlt század végén érte el virágkorát, majd az I. világháborút követően fokozatosan hanyatlott mind a stílust, mind az edények mennyiségét illetően. Olyan kitűnő mesterek azonban, amilyen a ma is alkotó Steig István és a néhány évvel ezelőtt elhunyt ifj. Tamás József – mindketten a népművészet mesterei – napjainkig megőrizték alkotásaikban a múlt századi klasszikus sárközi cserepek stílusát. – Irod. Beczkóyné Révész Ágnes: A mórágyi és a gyüdi fazekasság (Népr. Ért., 1938); Szepes Lajos: A mohácsi fazekas és korsós mesterség (Népr. Közl, 1959); István Erzsébet: Sárközi népi cserépedények (Népr. Ért., 1964).

Bokályok (Siklós, Baranya m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Bokályok (Siklós, Baranya m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Bokály (Mórágy, Tolna m., 1837) Bp. Néprajzi Múzeum

Bokály (Mórágy, Tolna m., 1837) Bp. Néprajzi Múzeum

Kiskancsó, magas talppal (Baja, Bács-Kiskun m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Kiskancsó, magas talppal (Baja, Bács-Kiskun m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Szenteltvizes korsó, „gyüdi-korsó” (Siklós, Baranya m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Szenteltvizes korsó, „gyüdi-korsó” (Siklós, Baranya m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Tányérok (Mórágy, Tolna m., 19. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Tányérok (Mórágy, Tolna m., 19. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Tál, folyatott díszítménnyel (Szekszárd, Tolna m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Tál, folyatott díszítménnyel (Szekszárd, Tolna m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Tál. Kőnig János fazekas munkája (Hosszúhetény, Baranya m., 1872) Bp. Néprajzi Múzeum

Tál. Kőnig János fazekas munkája (Hosszúhetény, Baranya m., 1872) Bp. Néprajzi Múzeum

Tálak (Mohács, Baranya m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Tálak (Mohács, Baranya m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

1. Tányér, felülnézetes virággal (Mórágy, Tolna m., 19. sz. eleje)

Sárközi kerámia
1. Tányér, felülnézetes virággal (Mórágy, Tolna m., 19. sz. eleje)
Bp. Néprajzi Múzeum

2. Tányér, alakos ábrázolással (Mórágy, Tolna m., 19. sz. második negyede)

Sárközi kerámia
2. Tányér, alakos ábrázolással (Mórágy, Tolna m., 19. sz. második negyede)
Bp. Néprajzi Múzeum

3. Tányér, futó madárral (Mórágy, Tolna m., 19. sz. közepe)

Sárközi kerámia
3. Tányér, futó madárral (Mórágy, Tolna m., 19. sz. közepe)
Bp. Néprajzi Múzeum

4. Tányér virággal (Baja, Tolna m., 19. sz. második fele)

Sárközi kerámia
4. Tányér virággal (Baja, Tolna m., 19. sz. második fele)
Bp. Néprajzi Múzeum

5. Tányér virággal (Siklós, Baranya m., 19. sz. második fele)

Sárközi kerámia
5. Tányér virággal (Siklós, Baranya m., 19. sz. második fele)
Bp. Néprajzi Múzeum

6. Tányér virágcsokorral (Szekszárd, Tolna m., 19. sz. második fele)

Sárközi kerámia
6. Tányér virágcsokorral (Szekszárd, Tolna m., 19. sz. második fele)
Bp. Néprajzi Múzeum