szakállszárító

fedett, ülőhellyel felszerelt, ideiglenes tartózkodásra szolgáló építmény, amelyet várkapuk, városkapuk, templomkapuk vagy középületek bejárata mellett állítottak fel. A szakállszárítókban eredetileg a kapu őrsége tartózkodott. A templomok szakállszárítóiban a templomba menő vagy templomból jövő férfiak, legények időztek, ott tárgyalták meg ügyes-bajos dolgaikat, közösségük általános érdekű kérdéseit s cserélték ki értesüléseiket. A szakállszárítók egyszerű gerendavázas ácsszerkezetek, oldalaik nyitottak voltak, legfeljebb egyik felől támaszkodtak a templomkerítésnek, falnak. Zsindellyel, szalmával, esetleg cseréppel fedték. Bennük gerenda vagy deszkapadokat, lócákat helyeztek el. A templomok melletti szakállszárítók példájára Erdély, főleg a Székelyföld és a Szászföld falvaiban sok helyütt a lakóházak kapui mellé is építettek szakállszárítókat. (→ még: pad)

Vasárnap délutáni beszélgetés a szakállszárító alatt (Nagykend, v. Kisküküllő m., 1940-es évek)