számadáskönyv

egy gazdálkodási egység (város, uradalom, vagy paraszti háztartás) bevételeiről, kiadásairól, adózásáról, vagyoni állapotáról, foglalkoztatott munkásai számáról és munkájáról való írás. A paraszti számadáskönyvet kivéve általában latinul íródtak. – A legrégebbi ismert mo.-i számadáskönyv 1364-ből Pozsonyból és Selmecbányáról származik. A városi számadáskönyvekben nagy helyet foglalnak el az adójegyzékek; ismeretük rendkívül tanulságos, mert fogalmat nyújtanak az illető város lakosságának számáról, vagyoni állapotukról, az abban beálló változásokról. Megismerjük belőle a lakosok foglalkozását s így az egyes iparágak virágzását is. Kiadásaik között ott találjuk a várost meglátogató király és udvartartása vendégüllátásának költségeit is. A pénzügyi számadás mellett jogi természetű feljegyzések is találhatók a számadáskönyvben, különböző adás-vételi szerződések, bírói ítéletek stb. A városi számadáskönyvek pontosan megvilágítják a városok és polgáraik életét, anyagi szükségleteiket, igényeiket. Az uradalmi számadáskönyvek hűen tükrözik az illető gazdaság anyagi helyzetét, megélhetésének fő forrásait, munkásai számát, foglalkoztatottságát, az eladott áruk mennyiségét, árát, az egész pénzgazdálkodást. De a belső élet mellett a társadalom egyes eseményeinek is visszhangja van a számadáskönyvekben, így pl. az ország közjogi eseményeire utazó főúr kiadásainak költsége is bekerült. Gazdag anyagot tartalmaz az uradalom joghatósága alá tartozó jobbágyok helyzetéről, valamint a gazdálkodási területük helytörténetéről és topográfiájáról. A paraszti számadáskönyvekből megismerhető a számadáskönyet vezető parasztember földjének nagysága, gazdasági eszközeinek tára, bevételei és kiadásai stb., tehát a gazdálkodása. Kevés a publikált paraszti számadáskönyv, ismeretük rendkívül hasznos és fontos a történettudomány számára, nélkülözhetetlen forrása a parasztgazdaságok életének megismerésében. – Irod. Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei (Bp., 1885); Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén (Századok, 1960); Molnár Ambrus: Egy parasztgazda élete és gazdálkodása a Bihar megyei Sápon (1890–1896). (Agrártört. Szle, 1967).