nevezetes időpontok

a magyar → népi hitvilág megnyilvánulási formáinak egyik kerete, egyúttal fontos szabályozó és fenntartó tényezője volt a meghatározott időpontokhoz való kapcsolódás. E kapcsolatok legfontosabb esetei: Bizonyos gazdasági és házimunkák előírt, ill. tiltott időpontjai, végzésük hagyományosan jónak vagy rossznak tartott ideje (→ előírás, → tilalom; → hét napjai), valamilyen hiedelem jellegű indoklással; → ünnepi szokásokhoz, ill. a gazdasági élet nevezetes alkalmaihoz (pl. első szántás, első kihajtás, disznóölés stb.) kapcsolódó → mágikus eljárások, hiedelmek (→ hiedelem). Az időpontok más részének csak a néphitben van jelentősége; bizonyos időpontokhoz (kezdő alkalmak, az év, hónap, hét jó és rossz napjai, holdfázisok, napszakok, ünnepek) fűződő hiedelmek, és ebből következően ezekhez az időpontokhoz fűződő előírások, tilalmak, jóslások, előjelek stb. (Pl. Ilona napján nem jó kotlót ültetni, jó ha a malacok Miklós napján születnek, Nikázius napján lehet a patkányokat elküldeni, hajat vágni újholdkor kell, hogy sűrű legyen stb.) Ezek között bizonyos „természetes” időpontok is szerepet kapnak (pl. fecske vagy gólya megjelenéséhez, rózsanyíláshoz, első mennydörgéshez fűződő hiedelmek), továbbá a mindennapi élet eseményei is lehetnek a néphit szempontjából nevezetes időpontok: pl. beharangozás, körmenet, csorda esti hazahajtása. Nyomai vannak annak is, hogy régen a mainál nagyobb jelentősége volt az év, ill. hónap bizonyos szerencsés és szerencsétlen napjainak; pl. egy 19. sz.-i Bereg megyei kézirat szerint január 1, 2, 4, 6, 11 stb. szerencsétlen napnak számított – aki ekkor születik, a hit szerint fejfájós lesz; utazni, állatot szoptatásból elválasztani nem jó ilyenkor stb. Az egyes napokra vonatkozó tanácsokat a → kalendáriumok is jelölték. – Megemlítendők még a néphit „veszélyes” időpontjai, időszakai, amikor a → rontástól és rosszindulatú lényektől különösen tartani kell (→ éjszaka, → Luca napja, → tizenketted stb.); ill. a negatív irányú, gyanús mágikus cselekmények alkalmasnak vélt ideje (éjjel, éjfél, napkelte előtt). Nagy szerepe van a néphitben a → hold fázisaival kapcsolatos analógiának. – A hiedelmek és mágikus cselekmények nevezetes időpontokhoz való kapcsolódásának okai igen különbözőek. Az ünnepi szokáscselekményekhez kapcsolódó hiedelmek és cselekmények összefügghetnek az ünnep jellegével, akár elsődlegesen, akár másodlagosan kapcsolódnak ahhoz (pl. farsang termékenységvarázsló jellegű általában), – ezért eredetileg is, másodlagosan is jellemzőek rá a termékenységvarázsló hiedelmek; a karácsonyra és újévre mint évkezdő alkalomra elsősorban a jövő év tevékenységeit, eredményeit befolyásoló, megjósló stb. hiedelmek jellemzőek; Luca napja mint valamikori legrövidebb éjszaka a boszorkányos hiedelmeknek kedvez stb. Az átmeneti rítusokkal, valamint a gazdasági élet kezdő alkalmaival természetszerűleg a jövőt befolyásoló hiedelmek társultak. Az analógia elve a holdfázisokhoz való igazodáson kívül más esetekben is érvényesül (pl. a kezdő alkalmak hiedelmeiben: amilyen a kezdet, olyan legyen a folytatás; vagy akár ilyen, helyi jelentőségű ötletekben: csütörtökön kell tököt vetni; üszögös Szent Péter napján nem jó búzát vetni, mert üszögös lesz stb.). – A hét, ill. hónap jó és rossz napjainak számontartása sokféle okra vezethető vissza. Az asszír-babilóniai naptárak szerencsétlen napjai a hold változásaival függtek össze. Ennek lehetnek Európában is továbbélő hagyományai, de legnagyobb jelentősége az év, ill. hét bizonyos napjaira vonatkozó egyházi előírásoknak és egyéb egyházi hagyományoknak lehet (péntek Krisztus halálának a napja stb.). A helyi védőszentek kultusza, ill. bizonyos helyi események (tűzvész, árvíz, jégverés, pestis stb.) szűkebb területeken érvényes előírásokat, tilalmakat eredményezhettek. Általában azonban a nevezetes időpontok a népi hitvilág vonatkozásában nagy egységességet mutatnak Európa-szerte. – Irod. Szendrey Zsigmond: A varázslócselekvések személye, ideje és helye (Ethn., 1937); Vilkuna, Kustaa: A hét napjai (Ethn., 1958); Ujváry Zoltán: Balszerencsés napok jegyzéke egy kéziratos könyvben (Bp., 1960); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).