útmunkás, útépítő munkás

a modern úthálózat kialakítása idején földmunkát, anyagmozgatást és különféle építési munkákat (pl. kövezést) végző fizikai dolgozó. A kapitalizmus ún. előkészítő munkálataihoz tartozó úthálózat hazánkban a 19. sz. második felében és a századforduló évtizedeiben épült ki, párhuzamosan a vasúti hálózattal. Bár az úthálózat kiépítésében több szerepük volt a helyi hatóságoknak és a különféle közületeknek, az útépítés a vasútépítéshez hasonlóan zajlott le, az útmunkások is azonos helyzetűek voltak a → vasútépítő munkásokkal. Itt is a → kubikosok, valamint a kövezők, alagútépítők, betanított és szakképzett → építőmunkások képezték a törzsgárdát. A továbbjutást néhány foglalkozás (útkaparó, útőr stb.) jelentette. A többség a munkák végeztével visszatért a mezőgazdasághoz, vagy más iparágba szívódott fel. (→ még: vándormunkás) – Irod. Katona Imre: Átmeneti bérmunkaformák 1848–1914 (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848–1914. II., szerk. Szabó István, Bp., 1965).