szűcsmesterség

a ruházkodásra alkalmas bőrök szabásával, varrásával és kikészítésével foglalkozó ipari tevékenység. Régi voltára mutat, hogy szűcs és ködmön szavunk bolgár-török eredetű. Szűcsöket már a tihanyi apátság alapító levele (1055), majd az 1211. évi összeírása is felsorol. A 13. sz. végén a magyar tímárok, irhagyártók és szűcsök munkája külföldön is híres volt. A 14. sz.-ban már népes szűcs céhek alakultak. Mátyás király midőn Szabács ostromára készült. Pest, Nagyvárad és más városok összes szűcseit dolgoztatta, 8000 embernek csináltatott ködmönt és prémes kesztyűket. A debreceni szűcs céh 1598-ban kezdett feljegyzéseiből tudjuk, hogy a városban a szűcsök száma a 19. sz. elejéig minden évben meghaladta a 100–150-et. Ugyanilyen népes céhek voltak minden nagyobb városunkban, de még a kisebbekben is számuk elérte az 50–60-at. A városok céhes mesterei elsősorban a selyem és posztó borítású felsőruhák, subák, menték bélelésével foglalkoztak, a tisztán → bőrruhaneműek közül leginkább cifrázott → ködmönöket csinálták. A parasztok viseletét: a hátibőröket, a subákat, ködmönpruszlikokat csak a 18. sz.-ban kezdték készíteni. Az ő kezük nyomán virágzott ki a szűcsornamentika, mely az irházott és selymezett subákat, a cifra ködmönöket és a melleseket díszítette. A közép számára a 18. sz.-ig az egyszerűbb ruhákat a juhász- és parasztszűcsök készítették, akiknél a mesterség századokon át apáról-fiúra szállt. A juhászszűcsök mosatlan és készítetlen juhbőröket használtak, melyeket töréssel puhítottak. A hivatásos mesterek a 16. sz.-ban már csávázott bőrökből dolgoztak, melyekről a huslást (felszakadó hártyák) kákóval szedték le, aztán corholó vagy vagy kaszapadon állandó korpázással puhára törték, fehérítették. A nép szűcsmesterség az I. világháború után majdnem teljesen eltűnt, csupán néhány mestere dolgozik, akik a ma is hordott díszítés nélküli barnára festett bőrmellényeket és derékbaszabott ködmönöket készítik. (→ még: bőrruha) – Irod. Kiss Lajos: A hódmezővásárhelyi szűcsmesterség és szűcsornamentika (Karcag, é. n.); Dorogi Márton: A kunsági kisbunda (Szolnok, 1962).

Szűcsműhely, az ablaknál dobogóra állított varróasztallal (Hódmezővásárhely, Csongrád m., 1926)

Szűcsműhely, az ablaknál dobogóra állított varróasztallal (Hódmezővásárhely, Csongrád m., 1926)

Szűcsműhely, feldolgozásra előkészített bőrökkel (Hódmezővásárhely, Csongrád m., 1926)

Szűcsműhely, feldolgozásra előkészített bőrökkel (Hódmezővásárhely, Csongrád m., 1926)

Bőrtörő szűcsmester (Debrecen, 1920-as évek)

Bőrtörő szűcsmester (Debrecen, 1920-as évek)