temetés

a halotti szertartásnak az a része, amely a → koporsó lezárásával kezdődik és a sír behantolásával, a sírjelek (→ fejfa) elhelyezésével ér véget. A háznál zárt koporsóban az udvarra vitték a halottat. Katolikusoknál a koporsó lezárása előtt a pap beszentelte a halottat. Az udvaron egyházi szertartás és a → halott búcsúztatása folyt. A → halott kivitele hagyományos rendben történt. Ha útközben a templomba is bevitték a halottat, ott az udvarihoz volt hasonló a szertartás; a templombejáróban ravatalozták fel a halottat. A temetőben is betartották a koporsó körülállásának a rendjét, melyben feltehetően az öröklésrend is tükröződött, a felnőtt, különösen a családfő esetében. Általában a gyászoló özvegy vagy anya áll a sír fejénél, a férfiak jobb oldalt, a nők bal oldalt rokonsági fok szerint. R. k.-oknál a pap beszenteli a sírt, prot.-oknál a lelkész imádkozik, elbúcsúztatja a halottat. Néhol ilyenkor búcsúztat a kántor vagy egy rokon, vagy erre alkalmas személy (pl. Kalotaszegen, Kolozsvárott). A halott elföldelését azok végzik, akik a → sírásást. A koporsót köteleken eresztik a → sírba. Padmalyos temetkezésnél valaki leereszkedik a sírba, elhelyezi a koporsót és lezárja a padmalyt. A hozzátartozók rögöt dobnak a sírba, általában a következő szavak kíséretében: „nyugodj békében!”, „Legyen neked könnyű a föld!”. Ehhez különböző hiedelmek (→ hiedelem) fűződnek, pl. Hódmezővásárhelyen azt tartják, hogy ha rögöt dobnak, könnyebben felejtik el a halottat, és nem lesz újabb halott a háznál; Tiszacsegén úgy hiszik, hogy így lesz csendes nyugalma a halottnak; másutt, pl. Szabolcs megye egyes községeiben, úgy vélik, hogy a megköpdösött rögdarabbal a betegséget is eltemetik. Néhol mást is dobnak a sírba, pl. az Ormánságban keszkenőket, hogy vigye a bánatot; vagy többfelé a papírra írt halotti búcsúztatót (pl. Göcsej). Nemcsak a sírba dobnak rögöt, hanem észrevétlenül a halott közvetlen hozzátartozójának a nyakába, hogy a félelem itt ne maradjon, ne sirassa sokáig a halottat (Ormánság); más magyarázat szerint a halott megnyugszik, a hozzátartozó hamarabb felejt (erdélyi adatok). Koszorúkat, virágokat is dobnak a sírba, a koporsóra (pl. Hódmezővásárhelyen a koszorúkat belehányják a sírba, kivéve a családét, azt a fejfára akasztják). A rokonság megvárja a sír felhantolását, és a fejfa, valamint – ahol szokásban van – a lábfa elhelyezését. Néhol szokás volt, hogy a gyászolók mind vagy csak a hozzátartozók háromszor megkerülték a sírt. A temetés ideje alatt a halottas háznál kinyitották az ablakokat, kisöpörtek, felkészültek a → halotti torra. A temetés intézője rokon vagy erre hivatott személy (pl. → funerátor) vagy erre a célra létrehozott szervezet volt (pl. → kalandos társaságok). (→ még: halál, → halottkultusz, → harangozás) – Irod. Kiss Lajos: Hódmezővásárhelyi temetkezési szokások (Ethn., 1920); K. Kovács László: A kolozsvári hostátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944); Schram Ferenc: Temetkezési szokásaink (Bp. 1957).

Zászlós temetkezéskor használt „buba” (Erősd, v. Háromszék m., 1972)

Zászlós temetkezéskor használt „buba” (Erősd, v. Háromszék m., 1972)

Temetkezés (Felsőrákos, v. Udvarhely m., 1972)

Temetkezés (Felsőrákos, v. Udvarhely m., 1972)

Koporsó sírhoz vitele (Szék, v. Szolnok–Doboka m., 1967)

Koporsó sírhoz vitele (Szék, v. Szolnok–Doboka m., 1967)

Koszorúkkal feldíszített frissen hantolt sír (Szerep, Hajdú-Bihar m., 1978)

Koszorúkkal feldíszített frissen hantolt sír (Szerep, Hajdú-Bihar m., 1978)