CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Előszó a második kiadáshoz
I. fejezet: Családtörténeti bevezető
A családtörténeti kutatás módszerei
II. fejezet: A Bor család története az első okleveles adatoktól a konstanzi címereslevélig
- Eredeti okleveles forrásokon alapuló elemzés
- Kapcsolatban van-e családunk eredete a honfoglaló Bor (Baár/Kalán) nemzetséggel?
- Családunk távolabbi eredetéről
III. fejezet: Zsigmond király címereslevél-adománya Halmaji Bor Mihály királyi al-lovászmester és családja részére Konstanzban 1415. július 2.-án
- A konstanzi zsinat
- Zsigmond király külföldi címereslevelei
- Halmaji Bor Mihály és rokonai címereslevele
- Halmaji Bor Mihály és rokonai a címereslevél alapján
- A címereslevél története 1415-től napjainkig
- A címereslevél heraldikai és művészeti értékelése
IV. fejezet: A Bor család története a címereslevél és a Halmajon élt férfiág kihalása közötti időszakban (1415-1599)
- Forrásaink
A Jászói és Leleszi Konvent mint hiteles hely
További okiratos és más forrásaink - A történelmi háttér és a töredékes családi adatok a XV. században
- A Bor család különböző ágainak története a XVI. században
- A halmaji Bor ág
- A gibárti Bor ág
- A sarnói Bor ág
- A szentgyörgykinizsi ág
- A vilmányi ág
- A halmaji Bor ág
V. fejezet: Családunk története a XVII. században és a XVIII. század elején (1600-1724)
- Halmaj sorsa a XVII. században
- Gibárt és Fügöd sorsa a XVII. században
- Bor Zsófia, Széky Ferencné
- Adatok a "listás" forrásokból
VI. fejezet: Családunk története az egyházi anyakönyvek és nemesség-igazolások korában: 1724-1895 (ill. -1937)
- Nemesség igazolási ügyekkel kapcsolatos okmányok
Nemesség felülvizsgálatok és igazolások
Az 1725 évi nemesi igazolási eljárás
Bor István 1749 évi nemesi vizsgálata
Az 1766/67 évi nemesi igazolási eljárás
Az 1818 évi nemesi igazolási eljárás
Bor István prédikátor 1820 évi nemesi igazolása Bihar megyében
Bor István szabómester és fiai 1845/47 évi nemesi igazolása Torontál megyében
Bor György és Károly, valamint fiaik 1892 évi igazolása Pest-Pilis- Solt-Kiskún vármegyében
Bor János és fia Jenő 1913/14 évi nemesség és előnév elismerése
Az 1937 évi belügyminiszteri nemesi igazolás - Az anyakönyvi adatok felkutatása
A "mormon mikrofilmek"
A szikszói református anyakönyvek
A Szikszóról elvándorolt elődeink anyakönyvi nyomon követése - Egyéb források szerepe a rokonsági összefüggések felderítésében
VII. fejezet: Családunk leányágainak vázlatos története
- Leányági adatok a Bor család Halmaj-i és Gibárt-i ágában a XV.-XIX. században
- Helytörténeti érdekességű leányági kapcsolatok Szikszón és környékén 1724-1895
között
- Leányági kapcsolatok a legutóbbi 3-4 generációban
VIII. fejezet: Szociográfiai és demográfiai jegyzetek
- Családunk református lelkész - pedagógus vonalai
- Családunk iparos - muzsikus - mérnök vonala
- A legutolsó szikszói Borok vonala
IX. fejezet: Kimagasló személyek élet pályája a Bor család tagjai közül
- Bor Áron református lelkipásztor
- Bor János pedagógus, újságíró
- Bor Dezső karnagy
- Halmaji Bor Jenő altábornagy
X. fejezet: Egyéb BOR nevű családok
- Források
- Megismert BOR családok
- Középkori és XVI. századi oklevelekből
- Egyéb forrásokból
- Ráttky (Bor) György ezereskapitány, francia generális
- Telefonkönyvben talált Borok
- Külföldi (nem magyar) Borok
A Bor-család férfi-ágai, leszármazási táblázat
A szerzők életrajza
English summary
Név- és tárgymutató (Index)
XI. fejezet: Összefoglaló áttekintés: leszármazási táblázatok, anyakönyvi
adatok táblázatai, felmenő családfák
A táblázatok jegyzéke
Szakirodalmi és egyéb források jegyzéke
Oklevél-szám lista
Függelékek
- A Jászói Konvent 89 oklevelének Fedák Pál készítette kivonata 1841-ből
(kiegészítésekkel)
- Az 1722 évi "osztálylevél" szövege
- Az 1818 évi nemesi igazolás tanúkihallgatásai
- Az 1415 évi címereslevél latin nyelvű szövege
- Az 1415 évi címereslevél angol nyelvű fordítása (készítette Totth Jenő)
A táblázatok jegyzéke
Táblázatok
Képek
Előszó (részlet)
Amikor Dezső öcsémmel 6-7 évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy részletesen feldolgozzuk családunk történetét, - több mint 40 esztendővel a néhai Bor István nagybátyánk által összeállított «Emlékirat» című "kézirat"-ként készült füzet befejezése után - e sorok írója már-már a hatvanadik, a hazai kutatás dandárját végző fiatalabb testvér pedig az ötvenedik évében járt életének, tehát jóval túl azon, amit Dante «il mezzo del cammin»-nak, az életút közepének nevez. Így a mi esetünkben is - amint az szinte törvényszerű az ilyen jellegű munkáknál - az érett, sőt idősödő kor váltotta ki a múltbafordulás igényét. Úgy tűnik, a hivatásos történészeket és genealógusokat leszámítva, ez az élet természetes sora: fiatalabb korban az ember a jövőbe néz, attól remél, abban bízik, azért tanul és dolgozik. Amikor azonban eljön a rádöbbenés ideje: hogy t.i. elértem azt és annyit, ami hivatásom területén elérhető volt az adott körülmények között, s a jövő immár csak a bennünket követő generációk számára jelent küzdési és dolgozási célt, - ekkor eljön az említett múltbafordulás igényének pillanata. Az ember fölteszi magának a kérdést: honnan is jöttem, s mimódon sorakozom be a születő és elmúló generációk sorába; mi az a hagyomány, amelyet örökbe kaptam, hogyan sáfárkodtam vele, s milyen módon, milyen - esetleg gazdagított - formában adom azt tovább a gyermekeimnek, unokáimnak.