Előszó

Az elmúlt 19. század bővelkedett olyan személyekben, akik sokat tettek Pápa városáért, előmozdították fejlődését, öregbítették hírnevét. Éppen ezért gyakran nehéz helyzetben lehettek a városatyák, akiknek bő választékból kellett eldönteniük - sokszor a közvélemény nyomására, máskor annak ellenében - kit érdemesítsenek a "Pápa város díszpolgára" megtisztelő cím viselésére.

Pápa rendezett tanácsú város képviselőtestülete végül is négy jeles személynek adományozott díszpolgári címet a 19. század második felében. Zimmermann János Németországban élő gyártulajdonosnak, aki szülővárosát jelentős adományokkal támogatta; Kossuth Lajosnak, az emigrációban élő kormányzó-elnöknek, aki a nemzeti függetlenség szimbólumává vált a szabadságharc leverése után; Vaszary Kolosnak, a pápai bencés gimnázium egykori jeles tanárának, a későbbi bíboros- hercegprímásnak, aki a hazafias nevelésnek is élenjáró harcosa volt; és Jókai Mórnak, az egykori pápai diáknak, aki városunkban tette meg az első lépéseket ahhoz, hogy írófejedelem válhassék belőle.

A díszpolgári címre méltó személyek kiválasztásakor számos más neves személy neve is szóba kerülhetett, akik - bár távol éltek Pápától és személyes kötődésük sem volt a városhoz - hivatali beosztásuknál fogva tekintélyükkel, alapítványokkal vagy más eszközökkel segítették a város fejlődését. A jelöltek kiválasztásakor gondolhattak a közeli Mór szülöttére, Wekerle Sándorra, aki három ciklusban töltött be miniszteri tisztséget. Ő volt az, aki a város nevében kérelmező Esterházy Móric grófnak kézadással garantálta a pápai dohánygyár létrehozását. Szóba kerülhetett gróf Csáky Albin neve is, aki a versengő Komárom helyett egy tollvonással Pápa javára döntötte el a református főiskola helyét. A városatyáknak eszébe juthatott Tisza Kálmán gróf neve is, akinek városunk kulturális előrehaladásában jelentős érdemei vannak. Mint a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a Református Főiskola világi elnöke támogatta az új kollégiumi épület felépítését 1894-95-ben. Szóba kerülhetett gróf Széchényi Pál földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter neve is, aki 1885-ben a Veszprém megyei küldöttségnek határozott ígéretet tett egy Pápán létesítendő földművesiskola alapítására. Utóda, gróf Bethlen András rendeletére vette kezdetét az iskola építése 1892-ben. Mellettük persze gondolhattak dr. Wlassics Gyula miniszterre is, aki a pénzügyi tárca 1896. évi programjába előre felvétette a Pápán létesítendő állami tanítóképző költségfedezetét. Ezzel megakadályozta, hogy egy esetleges miniszterváltás esetén kérdésessé tehessék az intézmény felépítését.

A város egykori képviselőtestületének ismernie kellett azt is, hogy egy korábbi Esterházy-adománylevélnek köszönhetően városunk a regáléból nagy összegű fejlesztési pénzhez jutott. Emellett a Nagytemplom építése, a kórház alapítása és fejlesztése a Pápán birtokos Esterházyak kezdeményezésére és anyagi támogatásával valósulhatott meg. Közülük is meghatározó személyiségek voltak: Esterházy Károly, Esterházy Ferenc és Esterházy Pál grófok, továbbá templomépítő mérnökük, Fellner Jakab.

Az említettek bizonyítják, hogy a 19. században - és korábban is - hány és hány olyan személy járult hozzá városunk fejlődéséhez, akiknek nevét máig sem őrzi díszpolgári cím, utcanév, közintézmény, szobor, de még egy szerény emléktábla sem. (Reméljük, a kései utókor pótolja elődei mulasztását...)

E bevezető sorok után a 19. században a városi képviselőtestület döntése alapján odaítélt díszpolgári címek adományozásának történetét mutatjuk be a Kedves Olvasónak. Kérjük, olvassák el történetüket és tiszteljük mindnyájan Pápa város díszpolgárainak emlékét!

a Szerző