Barta Mária

(Bp., 1923. szept. 15.– ): színésznő. A háború előtt Bárdos Artúrnál tanult. 1945–1947 között az Arizona Irodalmi Varietében, a Magyar és a Belvárosi Színházban lépett fel. 1947–49-ben a Nemzeti, 1950-ben az Ifjúsági, 1950–1954 között a Miskolci Nemzeti, 1954–56-ban a Madách Színház tagja. 1956-ban elhagyta az országot. 1963-tól ismét játszik m. színpadon. Egy évadot töltött a kaposvári Csiky Gergely Színházban, majd 1964-től közel húsz éven át a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1983-ban Ruszt József hívására a fiatal, alig egy éves zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társ.-ához szerződött. 1988-tól a Szegedi Nemzeti, 1990-től a Vígszínház művésznője. Királynői termetével, mélyen zengő hangjával, a napjainkban ritka tragikai képességeivel, groteszk humorával a drámairodalom szinte valamennyi jelentős hősnőjét alkalma volt eljátszani. 1980-ban érdemes művész díjjal tüntették ki. F.Sz. Melinda, Gertrudis (Katona J.: Bánk bán); Gertrúd (Sh.: Hamlet); Mirigy (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Elisa (Shaw: Pygmalion); Karenina Anna (Tolsztoj–Székely J.); Anna (Shaw: Tanner John házassága); Angolnay Albertné, Abrack Janina (Witkiewicz: Az anya); Tituba (Miller: A salemi boszorkányok); Jónásné (Csurka I.: Házmestersirató); Mary (O’Neill: Hosszú út az éjszakába); Henri de Condé herceg (Whiting: Az ördögök); Bolond (Sh.: Lear király); York hercegné (Sh.: III. Richárd).