Bajza József

(Szücsi, 1804. jan. 31.–Pest, 1858. márc. 3.): színházvezető, kritikus. Színházi élményeit pozsonyi diákként 1823–24-ben, majd 1829-től a pesti német színházban szerezte. A m. kulturális élet polgári normáit kialakító vitái keretében 1836-ban közölte Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színbírálók számára c. tanulmányát, amely a m. színpadi romantika részletes programja. 1837–38-ban a Pesti Magyar Színház ig.-ja volt. E minőségében kidolgozta a színház működési szabályzatát. 1838-ban a m. dráma műsorarányát kevesellve lemondott. 1838–39-ben, 1841–43-ban az általa társszerkesztőként jegyzett Athenaeum Játékszíni Krónikájában kritikus volt. 1839-ben ig.-i és bírálói tapasztalatait röpiratban összegezte az országgyűlés számára: Szózat a pesti magyar színház ügyében. 1842–43-ban Henszlmann Imrével vívott újabb tollcsatát a francia romantika és Shakespeare recepciója ügyében. 1843–1847 között a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja és meghatározó személyisége. Álnevei: Verőczey, 25., Szebeklébi voltak. 1847–48-ban a Nemzeti Színház alig.-ja. Bajza József a m. liberális színházi felfogás nagyhatású képviselője volt, aki a német esztétikán iskolázva, elveit a francia romantika és az ezt követő m. dráma javára alkalmazta. A valóság megnemesített ábrázolásának elvét vallotta, hogy a színház elláthassa erkölcsnevelő és nemzeti tudatot fejlesztő feladatát. K.: B. J. összegyűjtött munkái (sajtó alá rendezte Badics F., 1900). – Ir. Szücsi J.: B. J. (1914); B. J. dramaturgiája (1949); Fenyő I.: Valóságábrázolás és eszményítés 1830–1842 (1990).