Dankó Pista

(Szatymaz, 1858. júl. 13.–Bp., 1903. márc. 29.): nótaszerző, daltársulat-igazgató. Muzsikus cigánycsalád leszármazottja. Apja halála után rövid ideig Erdélyi Náci nevelte. 15 évesen már saját bandája volt. Döntő fordulat volt életében Pósa Lajos verseinek megismerése. A Balatoni nóták megzenésítésével pályadíjat nyert. Kapcsolatuk mintegy kétszáz nóta megszületését tette lehetővé. Gárdonyi Gézával való barátságának eredménye a Göre-nóták. Bár a kottaíráshoz nem értett, dalai gyorsan terjedtek, de csak átiratokban maradtak fenn. Csaknem félezer dallamot komponált, melyek a magyar nóta történetének egyik legnagyobb alakjává avatták. A színház iránti érdeklődése gyermekkorától kezdve élt benne. Pósa tanácsára az 1890-es években saját daltárs.-ot szervezett és járta az országot. Számos népszínmű zenéjének szerzője. Emlékét kortárs írók és költők műveikben örökítették meg, életéről színdarab és film is készült, szobra a szegedi Tisza-parton áll. F.M. A zsöllérleány; Szegény Laci; A leányasszony; Rebeka; Gyimesi vadvirág; Cigányszerelem; A halász szeretője c. népszínművek dalai; legismertebb nótái: Nem jó mindig, minden este; Eltörött a hegedűm; Most van a nap lemenőben; Nem forog a dorozsmai szélmalom. – Ir. Gárdonyi J.: D. P. Gárdonyi hegedűse (1935); Herke M.: D. P. 1858–1903 (Szeged, 1933); Leszler J.: D. P. (Nótakedvelőknek, 1986).