Erdélyi Mihály

(Szeged, 1895. máj. 28.–Bp., 1979. febr. 1.): színész, színházigazgató, színpadi szerző. Az I. világháborúban a haditengerészetnél szolgált. 1918 nov.-ében a Bebel Színházban kezdte színészi pályáját. 1919-ben az Országos Színészegyesület színiiskoláját végezte el. Ezután vidéki vándortárs.-tal kisebb városokat keresett fel. 1921–22-ben Kecskeméten, 1922–1924 között Kaposvárott játszott. 1925–26-ban a Magyar Műszínkörben színészként, rend.-ként és balettmesterként, 1929–30 nyarán színészként és rend.-ként működött, 1927–1929 között a Budapesti Színház tagja volt. 1927. okt.–dec. között a Kőbányai Színházat (Színkört), 1930. nov.-ben az Angyalföldi Színpadot vezette. 1932–33-ban a Bethlen téri Színpadon szerepelt, s rendezett is. 1933. dec.-ben megnyitotta a Józsefvárosi, 1934 márc.-ában az Erzsébetvárosi, 1935. ápr.-ban az Óbudai Kisfaludy Színházat. 1938–1944 között a Márkus Park Színházat, 1940. máj.-ban a Kőbányai Színházat, 1941. jún.–júl.-ban Rákosszentmihályon a fedett Kertszínházat is igazgatta. 1945-ben csak a Józsefvárosi Színház bérletét kapta meg. 1946-ban a Béke Színházban is rendezett. 1947-ben visszavonult a színpadtól. 1955–1958 között A Magyar Néphadsereg Színházában még fellépett. 1922-től számos népszerű operettjét játszották. Filléres helyárú színházaiban nyaranta neves művészek felléptetésével színvonalas bemutatókat rendezett. F.M. Csókos regiment (1932); Fehérvári huszárok (1933); A csavargólány (1936); Sárgapitykés közlegény (1937); Zimberi-zombori szépasszony (1939); Sárgarigófészek (1940); Vedd le a kalapod a honvéd előtt (1942); A két kapitány (1943).