Kertész Dezső

(Békés, 1890. szept. 2.–Bp., 1965. okt. 18.): színész. 1908–09-ben Aradon, 1909–1911 között Győrött, 1911–12-ben Sopronban, 1912–1914 között a buda–temesvári társ.-nál, 1914-ben Pozsonyban és Szombathelyen játszott, majd Pethes Imre magánnövendéke lett. 1915-ben a Vígszínház szerződtette, melynek kisebb megszakításokkal 1926-ig tagja volt. 1918-ban fellépett a Fasor Kabaréban, 1924-ben az Unió Rt. kötelékébe lépett, és egy évig a Belvárosi Színházban játszott, ahova 1926–27-ben visszatért. 1928–29-ben és 1933–34-ben a Fővárosi Operettszínház, 1929–1932 között a Király Színház tagja. 1932-ben fellépett a Labriola, 1933-ban a Pesti Színházban. 1934–1936 között a Magyar és az Andrássy úti Színház tagja volt, de szerepelt a Kamara és a Városi Színházban is. 1937-ben a Royal, a Városi és a Magyar Színház művésze, 1938–1940 között a Royal Színház ig.-ja és színésze volt. 1940–41-ben Beleznay Unger István stagione társulatával Sopronban és Pécsett játszott. 1941–42-ben a szegedi, 1942–43-ban a Vidám, 1943–44-ben a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1942-ben a Tábori Színházzal a fronton járt. 1945-ben a kecskeméti Katona József Színház hívta meg, de még ebben az évben a Belvárosi Színházhoz szerződött. 1951-ig szilenciumra ítélték. Ezután a Madách Színházban, 1953–55-ben a kecskeméti Katona József Színházban játszott. Tehetséges jellemábrázoló volt, sihederfigurákkal kezdte, majd komolyabb bonviván- és szerelmes-szerepek után jellemszínész lett. F.Sz. André (Duval: Zenebona); Dorozsmay (Ábrahám P.: Az utolsó Verebély-lány); Tanító (Bródy S.: A tanítónő); János (Molnár F.: Az ördög).