Kabók Győző

(Szeged, 1881. aug. 10.–?): színész. 24 éves korában egy műkedvelő előadáson Újházi Ede fedezte fel. 1905–07-ben az Országos Színészegyesület iskolájába járt. 1907-ben Faludi Sándor a Modern Színház Cabaret-hoz szerződtette, majd 1907–08-ban a Bonbonnière tagja lett. Ezután több fővárosi színházban szerepelt, 1908–11-ben a Royal Orfeumban, 1910–11-ben a Városligeti Színkörben. Fellépett 1912–13-ban Nagy Endre kabaréjában, 1916–17-ben az Érdekes Kabaréban, 1918-ban a Medgyaszay Színházban. 1914-ben Orbók Loránd Vitéz László Bábszínházában is működött. 1918–20-ban a Madách Színház, 1921–23-ban a Pódium, 1923-ban a Pesti Kabaré, 1924–25-ben a Terézkörúti Színpad tagja volt. 1926–27-ben a Városi, 1927–28-ban a Magyar Színházban játszott, majd 1929-ben a Bethlen téri Színpadon lépett fel. 1928–1932 között nem volt szerződésben, de 1932-ben Békeffi László nyári alkalmi társ.-ával fellépett, 1932–34-ben a Kamara Színház, 1934–35-ben újra a Bethlen téri Színház, 1936–1943 között a Nemzeti Színház szerződtette. Jellemszerepeket formált meg. F.Sz. Öreg tót (Herczeg F.: Ocskay brigadéros); Fogadós (Gaál J.–Galamb S.: A peleskei nótárius); Göre Gábor (Gárdonyi G.: A bor); Kisbíró (Zilahy L.: Süt a nap); Ábris (Zilahy L.: A bolond Ásvayné).