Kaczér Ferenc; Katzer

(Pest, 1810 k.–Miskolc, 1871. nov. 24.): táncos, táncmester, zeneszerző és karmester. Német származású. Pályafutását a soproni és a pozsonyi német színházaknál kezdte. 1834-től 1835-ig a budai Várszínház tánciskolájának táncmestereként az idegen táncokat tanította. Közben a színházban bécsi ízlést tükröző pantomimikus-táncos némajátékokat, ún. „arlekinádokat” állított színpadra, amelyekben maga is fellépett, akrobatikus ügyességgel alakítva Arlekin szerepét. 1839-ben rövid időre a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol gyakran a némajátékok zenéjét is ő állította össze. A negyvenes évek végétől vidéki színházaknál – Győr, Kolozsvár, Eger, Miskolc – működött, ill. zene-, tánc- és illemtanárként tevékenykedett. 1854-ben a Nemzeti Színházban vitte színpadra az Egy táncos kalandjai c. némajátékot, amelynek zenéjét is ő szerezte. F.K. Zűrzavar a vargaműhelyben (1834); Arlekin élete, halála és feltámadása (1834); Bájrózsa (1835); Toborzók vagy a szüret (1835). – Ir. B. Egey K.: Színpadi táncművészetünk fejlődése a reformkorban és a szabadságharc első szakaszában; A magyar balett történetéből (1956).