Molnár László, Z.

(Zombor, 1883. jún. 23.–Bp., 1956. nov. 1.): színész. A SzAk-t 1904-ben végezte el, és a Király, majd a Magyar Színház tagja lett. A Magyar Színházban – kisebb megszakításokkal – 1941-ig működött. 1907-ben a Fővárosi, 1907–1910 között a Bonbonnière Kabaréban is színpadra lépett. 1921-ben, 1923–24-ben, 1929–31, ill. 1934–1936 között a Belvárosi, 1922-ben a Renaissance, 1926-ban a Víg-, 1932-ben és 1934-ben a Fővárosi Operett-, 1932-ben a Labriola, 1935-ben a Városi, 1937-ben az Andrássy úti, 1937-ben a Művész, 1940–41-ben az Andrássy Színházban szerepelt. Származása miatt csak a II. világháború után léphetett ismét színpadra. 1945–46-ban a Művész, 1946–47-ben, ill. 1948–49-ben a Vígszínház tagja. 1945–46-ban a Víg-, 1946-ban a Magyar, 1947-ben a Medgyaszay Színházban is fellépett. 1949-től 1956-ig a Nemzeti Színház tagja. Szikár megjelenésével, száraz humorával korának egyik legjelesebb karakterszínésze volt. F.Sz. A kutya (Maeterlinck: A kék madár); Lakáj (Molnár F.: Játék a kastélyban); Krehl (Molnár F.: Olympia); Főpincér (Zsolt B.: Oktogon); Georg Corell (Steinbeck: Lement a hold).