Obernyik Károly

(Kömlőd, 1814. okt. 22.–Pest, 1855. aug. 17.): író, színműíró. Debreceni tanulmányai után Pestre költözött, ahol elvégezte a jogot. Megismerkedett Petőfi Sándorral, és tagja lett a Tizek Társaságának. 1850-ben a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja. 1851-ben a kecskeméti református kollégiumba került tanárnak, és ott dolgozott haláláig. Első sikeres színpadi műve a Főúr és pór c. dráma (1844), amelyben a romantika és a reformkori demokratikus elvek keverednek. Színházi kritikái és elemzései jelentek meg újságokban (Nemzetőr, Hölgyfutár). F.M.: Örökség (1845); Nőtelen férj (1846); Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban (1849); Anya és vetélytársnő (1850). Drámát kezdett írni Brankovics Györgyről, melyet Bulyovszky Gyula és Egressy Gábor fejezett be (1856), majd ennek nyomán Erkel Ferenc 1874-ben operát írt belőle.