Pály Elek; Lukics

(Pápa, 1797. jan. 20.–Kolozsvár, 1846. márc. 4.): énekes-színész, színigazgató, fordító. 1819-ben szülővárosában volt tanító, amikor csatlakozott Kilényi Dávid társ.-ához. Másfél évtizeden át a vándorszínészet legjobb tenoristája volt. 1822-ben alapító tagja a kolozsvári operaegy.-nek. 1823–24-ben kilenc hónapon át a bécsi operában tanult énekelni. 1827-ig tartózkodott a kolozsvári társ.-nál, aztán országos turnéjuk után Kassára szerződött. Dolgozott korrepetítorként, karmesterként, szerkesztett kísérőzenéket, és komponált betétszámokat. Csekély játékkészsége miatt prózai szerepeket ritkán, szinte csak szükségből vállalt. 1833–1835 között a budai Várszínház karigazgatója és pénztárosa volt. A Pesti Magyar Színházban prózai szerepre kívánták szerződtetni, ezért nem lett az új színház tagja, hanem továbbra is vándortárs.-a ig.-ja maradt. Operát is játszó egy.-e sikerrel lépett fel az erdélyi szász városokban, valamint 1842-ben Bukarestben. 22 operaszövegkönyvet és drámát fordított m.-ra, köztük Mozart és Rossini librettóit, valamint Hugo regényének, a Notre Dame-i toronyőrnek német dramatizálását. F.Sz. Almaviva (Rossini: A szevillai borbély); Don Ottavio (Mozart: Don Juan); Zampa (Hérold); Fra Diavolo (Auber); Masaniello (Auber: A portici néma); Víg Bence (Bäuerle: Ál-Catalani). – Ir. Havi M. sírbeszéde (Múlt s Jelen, 1846. márc. 20.); Sebestyén E.: Magyar operajátszás Bp.-en 1793–1937 (1937).