HARMADIK FEJEZET.
1. §.
Az ország felosztása az Árpádházi királyok alatt, megyénk hova tartozása.
Az ország az Árpádházi királyok alatt két részre volt osztva, s annak két első része a királyé, harmadika pedig a király fiáé vagy testvéré vagy pedig valamelyik királyi herczegé, mint vezéré, volt, a kire t. i. a király ezt a vezéri méltóságot ruházta. A vezér az országnak őt illető részében gyakorolta a felsőbbségi vagy fejedelmi jogokat, huzta a királyi jövedelmeket, azokat is, melyek az ő területén eső várispánságokból folytak be, pénzt veretett és jószágokat adományozott. A király a fölségi jogokból csak az egyházvédnöki vagy kegyúri jogot tartotta fenn a maga részére, ezen kivül az uralkodásban inkább csak előbbkelő társa, mint ura volt a vezérnek, ki ha trónörökös volt s atyja életében megkoronáztatott, ifjabb királynak és királyi fölségnek, ha pedig nem volt trónörökös, vagy nem volt megkoronázva, akkor csak kirá1yifenségnek czimeztetett. A király birt a vezér megyéjében vagy részében, viszont a vezér is a király területén magántulajdont, amint ez kitünik Kálmán király törvényének 12-ik czikkéből, mely azt rendeli, hogy ha vezér tisztjei vagy szolgái között, kik a király megyéjében, és a királyéi között, kik a vezér megyéjében laktak, valami viszály vagy pör támadt, azon megyék illetékes ispánjai vagy birái előtt pörlekedjenek. A miből világosan következtethetni, hogy mindakét félnek volt a másik fél területén magánbirtoka.
E szokást, miszerint az ország a király és a vezér között felosztatott, I. Endre király hozta be, miután Fejérvárott 1047-ben megkoronáztatott, a következő évben testvérét, Bélát, Lengyelországból behitta, őt vezérré tévén, néki az ország harmad részét minden fejedelmi jogokkal és jövedelmekkel együtt átengedte, mit azután az ő utódai, a többi királyok is követtek, minek folytán az ország ezen felosztása majd nem egészen rendszeresitve lőn, miből azután több belviszály származott.
De ennél sokkal fontosabb és reánk nézve érdekesebb az a kérdés: hogy miképpen volt az ország felosztva, annak melyik része jutott ezen osztály folytán a vezéreknek, hány és mely megyékből és várispánságokból állott ez a terület, és, mi legfőbb; hova tartozott megyénk? Régibb történetiróink, kik e felosztást megemlitik, erről mélyen hallgatnak. De későbbi történetiróink sem igen fejtették meg e kérdést. Benczur József Eusebius Verinus név alatt kiadott munkájában azt irja, hogy Magyarország harmad részét a vezérek birták; de ha aziránt támad kérdés: hogy melyik volt az a harmadik rész, melyet a vezérek birtak, arra nehéz a felelet; mivel régi okleveleinkből majd nem világosan következtethetni, hogy a vezérek Magyarországnak majd az egyik majd a másik részét birták: némelyek azt tartják, hogy Béla (I. Endre király testvére) az országnak azt a részét birta, mely Lengyelországgal volt határos, s az ő székhelyét is a sárosi várban kell vagy lehet keresni 1). Katona István ugyan felhozza ezen irónk vélekedését, de ő sem nyilatkozik határozottan e kérdés érdemében 2). Újabb történetiróink, mint Szalay László, Horváth Mihály és mások a Tiszántúli vidéket tartják az ország ezen harmadik részének, melyet a vezérek birtak. Végre Pauler Gyula jeles történetirónk megemlitvén az országnak I. Endre király alatti felosztását s az Árpádházi királyoknak ezen osztályra vonatkozó eljárását, nemcsak a vidéket jelöli meg, melyen a vezéreknek jutott ama rész elterült, hanem elősorolja azokat a megyéket is, melyekből az alakult. Szerinte ez az ország északkeleti része volt, mely Orosz-Lengyel-és Csehország felé terjedt s azokkal határos volt, kezdődött pedig Biharon, melyet főmegyének nevez, és magában foglalta Szolnokot, Szabolcsot, Szathmárt, Borsovát, Ungot, Zemplént, Borsodot, Ujvárt, Gömört, Nógrádot, Hontot, Barsot, Nyitra, és Trencsén vármegyéket. E területen Béla úr, biró, hadvezér volt 3).
De ez ellen is több komoly és figyelmet érdemlő észrevételt lehet felhozni. És pedig:
1. Irónk felhozott vélekedését vagy előadását nem annyira oklevelekből, vagy más hitelt érdemlő kútforrásokból meriti, hanem inkább csak némi előzményekből vagy föltevésekből következteti, mik nem igen elegendők ily vitás kérdések megfejtésére. Abból, hogy egyik vagy másik vezérnek a megyékben birtokai (nemzetiségi birtokai) voltak, még koránt sem következik, hogy azok a megyék az ő vezéri fenhatóságuk alá tartoztak; mert, mint t. irónk is beismeri, mindenik félnek voltak a másik fél részében birtokai. Itt különös és feltünő esetképen emlitjük, hogy István, IV. Béla király fia, mint erdélyi, vezér (dux Transilvanie) vasmegyei lakosok érdekében intézkedik, több vasvári várjobbágyot (jobagiones castri uostri de castro Ferreo) a vár köteléből kivesz, nemesekké tesz, és birtokaikat, melyeket,mint várjobbágyok birtak, nekik nemesi birtokul adományozza 1268-ban, melyet azután, mint király is, megerősit uralkodása második évében 4), a miből azt lehet vagy lehetne következtetni, hogy Vasmegye is az erdélyi vezér fenhatósága alá tartozott.
Úgy de
2. Irónk nem is emliti Erdélyt azon részek között, melyek a vezérek fenhatósága alatt állottak, sőt más helyen világosan ki is jelenti, hogy Erdély nem is tartozott a vezérek hatósága alá; pedig Kósa Zsigmond elősorolván a királyi herczegeket; kik, mint vezérek, az ország harmad részével együtt Erdélyt is, birták, ezek között emliti Bélát, I. Endre király testvérét, s ennek fiait Gézát és Lászlót 6). De e vezérség s ennek jelentősége ismeretesebb hazai történelmünkben, hogysem szükségés volna itt tovább fejtegetni, hogy a kik az ország harmadik részét birták, azok egyszersmind Erdélynek is vezérei voltak.
Ugy de
3. Ha irónk által elősorolt magyarországi megyékhez hozzávesszük Erdélyt vagy az erdélyi részeket: ezeknek területe együttvéve sokkal nagyobb leend, mint az ország harmad része. De ezen területi nehézség felvilágositására itt meg kell jegyeznünk, hogy az ország tulajdonképeni harmad részét a magyarországi megyék tették, ezekhez csak sajátságos helyezetüknél vagy kiváltságuknál fogva kapcsoltattak, az erdélyi részek, s így az ország harmad részének birtoka együtt járt az erdélyi vezérséggel, s ezek amazokkal együtt tették s egészitették ki a vezérség területét s így az itt felmerült területi különbség semmi nehézséget sem képez.
4. Irónk Bihart főmegyének nevezi, de ezen elnevezés okát nem emliti: hogy t. i. nagy kiterjedésénél vagy valami más tekintetnél fogva nevezi-e így; mivel a többi elősorolt megyék nem tartoztak Biharhoz és nem voltak annak alárendelve, és ha talán volt egyik vagy másik megye valamelyik részének alárendeltetése Bihar irányába, ez leginkább csak várispánsági viszonyra vonatkozhatott, s e megyék csak annyiban tartoztak együvé, amennyiben a vezér személyében egy közös urok vagy kormányzójuk volt s így a vezér fenhatósága alatt egy közös területet s úgynevezett personalis uniót képeztek.
De nem folytatjuk tovább az itt felhozható ellenvetéseket, mik úgy sem tartoznak megyénk történetéhez, csak tájékozásul szolgálnak amaz országos terület kimutatásához, melyhez megyénk is tartozott. Nekünk itt e kérdésben elég az: hogy nevezett irónk Újvárt azon megyék közé sorozza, melyek a vezérek fenhatósága alá tartoztak, ennek folytán már tovább nyomozzuk és kimutatjuk megyénknek kérdésbe hozható illetékességét vagy hovatartozását.
1) Eusebius Verinus Commentatis Jurid. Critica etc. Viennae 1771. 77 l.
2.) Katona István Histor. Critica Regum Hung. II. 48 és köv. l.
3) A Magyar Nemzet Története az Árpádházi királyok alatt Budapest 1893. I. 125 l.
4) Kercselich Boldizsár Notitiae Praelim. de Regnis D a lm at. Croat. Slavoniae. Zagrabiae. 221 l.
5) De Publica Partium Transsilvanar. Administratione. Viennae 1816. 10 l.