Bevezetés

Lak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Edelénytől ÉK-re 13 km-nyire, Szikszótól pedig É-ra 18 km távolságra található. A Nyugati Csereháthoz besorolt 26 falu egyike. A tájegységet a földrajztudomány így jellemzi: A napsütéses órák száma évente 1850 alatt van, a hőmérséklet évi átlaga 8,8-9,1 Celsius fok. A fagymentes napok száma 165. A nyári legmelegebb napok sokévi átlaga 32,4-33,4 Celsius fok. A csapadék évi 620 mm, ebből nyáron 380-400 mm hullik. Szubkontinentális, mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz terület. Északi része cseres-tölgyerdős, agyagos, homokos, lejtős, üledéken képződött agyagbemosódásos és barna erdőtalajú, eróziós völgyekkel erősen tagolt dombság. Kellemes környezetű, csendes települések, a megfelelő ellátás biztosításával üdülővidékké fejleszthetők.

Az elfogulatlan földrajztudós előbbi mondatát hangsúlyozni kívánom. Lak és környéke, a Cserehát, turisztikailag szinte teljesen felfedezetlen. Az elmúlt évtizedekben méltatlanul elhanyagolt vidék. Méltatlanul, mert megejtően szép. Dombok, erdők koszorúzzák falvait, hangulatos völgyek, patakok teszik vonzóvá. Lak határának nagyobbik része ma is erdő - 200-300 m magas dombság. Így levegője tiszta, "éles", ahogy a helybeliek mondják. A falusi turizmus érdekes bázisa lehetne. Az összkomfortos újabb házak, a vezetékes víz, a krossbár telefonhálózat bevezetése erre mindinkább alkalmassá teszi. A turizmus a mai foglalkoztatási gondon is enyhítene.

Lak nekem szülőfalum, bár lakója csupán pár hónapig voltam. Gyermekkorom nyarait azonban jórészt itt töltöttem. Anyai nagyapám, Perényi István - az Amerikát, orosz Távol-keletet megjárt, sokat olvasó parasztember - oltotta belém a szűkebb haza: a szülőfalu szeretetét.

Nagyszüleim, dédszüleim - a Baranyaiak, Zilahiak, Vitáriusok, Nagyok - két és fél évszázada itt szerepelnek a református egyház anyakönyveiben, s nyugszanak a falu fölötti temetőben. A közösség múltjának feltárásához ők adtak késztetést. Az egyetemi éveim alatt elkezdett "kutatást" többször abba kellett hagynom. Részben a hiányos levéltári anyag okozta kedvszegés, másrészt az életben rám váró egyéb kötelezettségek miatt. Amikor csak tehettem, újra és újra nekikezdtem. Igyekeztem összegyűjteni még a legkisebb adatot is.

Tudom, ezt a munkát befejezni nem lehet - hiszen lappangó anyagok bármikor előbukkanhatnak -, csak abbahagyni. Terjedelmi korlátok miatt el kellett hagynom olyan források közreadását is, amelyek értéküknél fogva ezt megérdemelték volna. (Így pl. Zilahy Sámuel nótárius reformkori feljegyzései, az egyházfegyelmezés jegyzőkönyvi anyaga, a Balogh testvérek osztály-levele, Halász Takách Sámuel végrendelete.) Ugyancsak emiatt csupán krónikaszerű tömörséggel, az elemzést mellőzve adom közre Lak köztörténeti adatait. Terjedelmi okok miatt kényszerültem elhagyni a Lak község tájszavai és a Laki keresztnevek c. tanulmányomat, melyek ugyan Budapesten megjelentek, de nehezen hozzáférhetőek. (Magyar Nyelvőr 1971/3 és a Névtani Értesítő 10. 1985.)

Rövidített formában viszont itt is olvashatók olyan írásaim, amelyek a Honismeretben, a Déri Múzeum és a Herman Ottó Múzeum kiadványaiban jelentek meg. (II., V. és VI. fejezet)

Végül itt mondok köszönetet mindazoknak, akik munkámat segítették. Így a B-A-Z megyei Levéltárnak, a Tiszáninneni Ref. Egyházkerület Levéltárának, a Kölcsey Ferenc Ref. Tanítóképző Főiskolának. Külön is köszönet illeti Dr. Mészáros István (ELTE), Dr. Hajdú Mihály (ELTE), Dr. Csohány János (Teológiai Akadémia, Debrecen) professzor urakat, Dr. Viga Gyula és Dr. Rémiás Tibor muzeológusokat, akik buzdításukkal, tanácsaikkal segítségemre voltak.

Ugyancsak hálámat fejezem ki Lukács Lászlónak, aki a birtokában lévő laki kéziratos anyagokat rendelkezésemre bocsátotta. Végül köszönöm a ma is Lakon élők segítségét: így Juhász Sándor igazgató úrnak, aki 1969-ben készített rövid gépiratos anyagát küldte el; Horkainé Konyha Katalin és Deliné Andó Margit pedig adatok közlésével támogattak.

Bízom benne, hogy a kötet hiányosságai ellenére is segítheti a helytörténet oktatását, s a község múltja iránt érdeklődők is találnak benne örömöt. Talán segítheti őket a községhez való ragaszkodásban, a "szűkebb haza" megszeretésében.

[...]