Bevezetés (részletek)

Jelen tanulmány 1998 végén a miskolci Deszkatemplom 1999. májusi felszentelésének ünnepélyére kiadott kötet számára készült. Csupán megbízásunk teljesítése közben, a források összegyűjtése és felületes feldolgozása után vehettük észre, hogy mind a megírandó (a Miskolc egyháztörténetéből hiányzó) fejezetek terjedelme, mind fontossága meghaladja a rendelkezésünkre bocsátott néhány oldalas összefoglalás kereteit. A Deszkatemplomról készült könyvben jelen munkának meglehetősen kivonatolt változatát vehette kézbe a T. Olvasó. Úgy éreztük azonban feltétlenül szükséges lenne e nagy fontosságú korszak egyháztörténetének önálló kötetben való megjelentetése.

A miskolci református egyházról résztanulmányt írni így sem könnyű feladat. Hiszen Magyarország egyik legnagyobb városának egyik - létszámában és társadalmi súlyában egyaránt - legjelentősebb egyházközségéről van szó, ráadásul olyan nyolc évtized (1918-1998) történéseit kell csokorba gyűjtenünk, mely bővelkedett nemcsak eseménytörténetben, hanem az egyház teológiai felfogását, társadalmi szerepvállalását gyakran ellentétes irányba mozdító fordulatokban is. Összességében a kutató dolgát annyi körülmény nehezíti, hogy szükségét érezzük néhány bevezető gondolat megfogalmazásának.

Először is nehézséget okoz, hogy a miskolci református egyházközség-történetírásnak gyakorlatilag nincsenek előzményei, előmunkálatai, mostani vizsgálatunk korszakához bizonyosan nem. Rövid, ismertető cikkeken kívül nem állnak rendelkezésünkre olyan, a korábbi történetírás által létrehozott, szisztematikus levéltári és egyéb forrásfeltáráson nyugvó önálló munkák, melyek kiindulópontként szolgálhatnának egy későbbi (mostani) összegzéshez. A 19. század végi állapotnak megfelelően Szendrei János monográfiájának vonatkozó fejezetei máig használatosak, a későbbi egyetlen kísérlet Deák Gábor nevéhez fűződik. Talán a legjobb a helyzet a miskolci evangélikusok vonatkozásában, a város római katolikus és református (vagyis legnagyobb lélekszámú) egyházközségeinek, sőt a zsidó hitközségnek a modern szemléletű történeti feldolgozásairól azonban összességében megállapíthatjuk, hogy helytörténetírásunk adósságainak tekinthetők. A hiányt - a második világháború előtt önálló - Diósgyőr vonatkozásában is csak legutóbb sikerült enyhíteni. Miskolc egyháztörténetének feldolgozása részben a várostörténeti monográfia vonatkozó köteteiben megindult, bár jelen írásunk 1999-es lezárásakor csak a reformáció koránál tart. A reformátusok esetében talán csak az oktatás története tekinthető jobban feldolgozottnak, jóllehet, a vonatkozó önálló monográfia itt is elmúlt már száz esztendős.

Másodszor, jelen tanulmányunk időkereteire utalva, meg kell állapítanunk, hogy a református egyháztörténetírásnak mind "mennyiségileg", mind módszertanilag vannak súlyos adósságai a 20. századra vonatkozóan, különös tekintettel az 1945-1989 közötti, ma már (velünk élő) történelemnek tekinthető periódusra, még ha a rendszerváltás óta számos összegzés próbálta is a politikai kényszer miatt kiesett évtizedek munkáját pótolni. Bizonyos esetekben érthető, ugyanakkor teljesen el nem fogadható, hogy számos protestáns egyháztörténeti kiadvány túlzottan is a korai évszázadokra (a reformáció-ellenreformáció korára, esetleg a 18. századra) koncentrál, és nem alakult még ki a 20. századi egyház- (egyházközség-) történetírás általános módszertana. S ez nemcsak a kommunista pártállam időszakára, hanem a Horthy-korszakra is vonatkoztatható. Amikor Ila Bálint a második világháborút követően a teljesség igényével rendszerezte az 1920-tól addig megjelent munkákat, és tézisekbe foglalta a református gyülekezettörténet-írás alapelveit, szinte említést sem tett az akkori közelmúltra (vagyis a 19. század második felétől saját koráig terjedő periódusra) vonatkozó anyag feldolgozásának és szempontjainak specifikumairól. Esetében ez talán érthető, az 1970-es- 1980-as évekre azonban még a politikum irányából érkező "nyomás" mellett is nehezen elfogadható a szinte kizárólag 16-18. századra koncentráló felfogás. Tény azonban, hogy az 1978-ban megjelent reprezentatív kötet sok vonatkozásban hiánypótlónak bizonyult, még akkor is, ha nem egy helyen rányomta bélyegét a megjelenés korának kötelező ideológiai-teológiai vonulata. Ugyanakkor ezt az összegzést sem kísérte a helyi gyülekezetek, egyházközségek hasonló lélegzetvételű és megfelelő jelentőségű történeti feldolgozása.

[...]

Néhány gondolatot jelen munkánkhoz. "A miskolci és borsodi református egyház mai élete és tevékenysége méltó folytatása annak a szép múltnak, amelyre Miskolc kálvinistái jogos büszkeséggel tekinthetnek vissza" - írta 1939-ben Péchy-Horváth Rezső, jelenlegi nehézségeinket is előrevetítve. Kutatásaink aktuális összegzését legfeljebb "adalékok"-nak szánjuk és tisztában vagyunk azzal, hogy munkánkhoz - annak terjedelmessége ellenére is - nagyon sokmindent lehet a későbbiekben hozzátenni. Terjedelmi kereteink szorítása miatt pillanatfelvételekre korlátozhattuk igényeinket, számos problémát csak összegzően vagy utalásszerűen érinthettünk, nem ismertethettünk például minden fontos adatot a nagy számú lelkészek, segédlelkészek szolgálatáról, személyéről, az egyházi épületekről stb. Kevéssé térhettünk ki bizonyos fontosabb egyháztörténeti kérdésekre, esetleg csak illusztratív jelleggel, röviden foglalkozhattunk például az egyházi iskolák rendkívül lényeges szerepével, a liturgiatörténettel stb. Munkánkat egyfajta alapvetésnek tekintjük, mely későbbi kutatásokhoz nyújthat segítséget illetve adalékokat. Ennek ellenére megpróbáltuk a református egyházat "kívülről" és "belülről" egyaránt bemutatni, vagyis adatokat hozni az egyház belső életéből, hitéleti tevékenységéből, teológiai irányzataiból, személyiségeiből egyfelől; illetve az egyházat, mint társadalmi intézményt, a város életében fontos szerepet játszó tényezőt láttatni másfelől. Ennek érdekében igyekeztünk lehetőleg sokoldalú, részben az egyháztörténet-írás által kevéssé használt kútfőkre is támaszkodni, például átnéztük az Állami Egyházügyi Hivatal aktasorozatát, igyekeztünk szemtanúkat keresni (oral history) stb.

Módszertani szempontból rendkívül fontosnak véljük a belső korszakolás magyarázatát. Az első világháború végétől a tavalyi esztendőig próbáljuk felületesen összefoglalni az eseményeket, de fejtegetéseinket élesen ketté kell osztanunk a második világháborút követő esztendőknél. Az 1940-es évek második felének politikai rendszerváltása köztudottan egészen más egyházpolitikai légkört teremtett a korábbinál, mely nemcsak mondanivalónkat, hanem a forrásadottságainkat is gyökeresen átalakítja. Míg 1945 előtt színes és élénk egyházi tevékenység folyt (például egyesületekben is), az egyházi életről terjedelmes és pontos politikai illetve egyházi sajtó, a helyhatóságokhoz fűződő kapcsolatot naprakészen dokumentáló iratanyag stb. áll rendelkezésünkre, addig 1945 után ezek szinte teljességgel hiányoznak, s az egyház feladatvállalásával együtt megváltoznak e folyamat megismerhetőségének keretei is, megnő a személyes jellegű adatszolgáltatások szerepe stb. De jelen esetben nemcsak ezért kellett éles határt húznunk, hanem azért is, mert a két világháború között egységes miskolci református egyház több anyaegyházközségre oszlott, s 1950-ben megkezdte működését a Deszkatemplom önálló tetemvári egyházközsége. Figyelmünket ezért a második világháború után a miskolci reformátusság egészéről fokozatosan a Tetemvárra szűkítettük, bizonyos szükséges utalások megtartása mellett.

"Bár új templom a Deszka-templom aránylag, mégis története van." - írta lelkipásztora, Benke György az 1980-as évek végén. Bizony van, még ha csak főbb vonalaiban is közelíthető meg.

[...]