New Age, új vallási mozgalmak, sátánizmus

Az 1970-es években Kaliforniában bontakozott ki, s azóta Magyarországon is követőkre talált az ún. New Age, az Új Kor(szak). Ez egy olyan sokrétű lelki mozgalom, amely az ember és a természet, férfi és nő, keleti és nyugati spiritualitás, lélek és test, fogalmi gondolkodás és intuíció, bevett orvoslás és természetgyógyászat stb. közötti szintézist keresi. A New Age egyfajta „láthatatlan vallás”, amit a nem intézményesült transzcendens világnézet, a vallás, a filozófia, az asztrológia és a tudomány sajátos összekeverése jellemez. Az egyénnek meg kell tanulnia egy kozmikus egész részeként élni, s e tudatbővülés állandó folyamatában kell mélyebb ismereteket szerezni a világról, s így az erőszakon alapuló gondolkodást felváltja az együttműködésre törekvés. Ezt segíti majd az asztrológiai spekulációk szerint az is, hogy a világ a kb. 2000-ig tartó Halak korszakából a Vízöntő korszakába megy át, amelyet a nagyobb tolerancia, nyíltság és békülékenység jellemez majd. A New Age gondolat (amelyben a reinkarnáció is szerepet kap) előfutárainak Rudolf Steinert és Theilard de Chardint tekintik. Hazai követőit nemigen lehet számszerűsíteni, vagy az általános jellemzőkön túl konkrétabban leírni. Vallásjellege erősen vitatott, de ettől még – csakúgy mint az új vallási mozgalmak – kihívást jelent a történelmi egyházaknak.

Az új vallási mozgalmak (vagy ifjú vallások, szekták) fogalma részben az újonnan – főleg az 1960-as, 1970-es években és azóta – alakuló, protestáns eredetű vallási közösségekre, részben a nyugati keresztény világban megjelent keleti és szinkretista egyházakra utal. (Előfordul, hogy a régebben létrejött jehovistákat és pünkösdistákat is ide sorolják.) Az új vallási mozgalmakat közösségi jelleg és szigorú vallási tanhoz való elköteleződés jellemzi. A hozzájuk való csatlakozás nem könnyű, csak kemény feltételek teljesítése árán lehetséges. A megkívánt megtérés, az erős elköteleződés gyakran radikális személyiségváltozással járhat (éppen ezért a tőlük való elszakadás sem egyszerű).

Az új vallási mozgalmak az évek, évtizedek alatt intézményesültek, tanok, dogmák alakultak ki bennük. Általában a háborúk és az emberiséget fenyegető katasztrófák, a totális pusztulás ellen kínálnak kiutat. Ennek a megmentő receptnek a hordozója és biztosítéka gyakran egy istenként, vagy Isten teljhatalmú megbízottjaként tisztelt karizmatikus személy. Köré gyülekeznek a „megmentettek”, azok az emberek, akik minden idejüket és tehetségüket hitterjesztésre fordítják. Kapcsolatuk a világgal szűk területre – főleg misszionálásra, esetenként pénzszerzésre – korlátozódik.

Az új vallások közül Magyarországon már több is bemutatkozott. Ilyennek tekinthető a Nemzetközi Scientology Egyház – alapította Lafayette Ron Hubbard (1911–1986). A Magyarországi Scientology Egyházat a Fővárosi Bíróság 1991. július 17-én, az L. Ron Hubbard Missziót 1992. február 27-én jegyezte be. A szcientológia alkalmazott vallási filozófia, amely a tudás tanulmányozásával foglalkozik. Alapítója szándéka szerint tartalmazza {II-461.} mindazt a tudást, amelyre alapvető szüksége lehet egy embernek élete során, s amelynek segítségével bárki könnyebben elérheti céljait, elégedettebbé és kiegyensúlyozottabbá válhat. Az egyház végső célja „egy őrültség, bűnözés és háború nélküli civilizáció, ahol a tehetség virágozhat, a becsületesek jogai megadatnak, és ahol az ember szabadon szárnyalhat magasabb csúcsok felé”. A hierarchikusan felépülő egyház tanítását a tanfolyamokon kiképzett és felszentelt lelkészek továbbítják, ők keresztelnek, esketnek, temetnek, miséznek, valamint a szellemi tanácsadás és képzés megfelelő szolgáltatásait nyújtják. Ha a szcientológiának megnyert emberek eljutnak a Clear állapotba (azaz a szellemi tudatosság és magas szintű képességek állapotába), megmenthetik az egyébként halálra ítélt civilizációt. A Clear olyan személy, akinek nincs többé saját reaktív elméje. Ezen állapot elérése a dianetika alkalmazásával lehetséges – ennek közvetítő műhelyét, a Dianetikai Központot a Fővárosi Bíróság 1992. április 13-án jegyezte be. A kifejezés L. Ron Hubbard 1950-ben megjelent Dianetika: a szellemi egészség modern tudománya című könyvéből ered, s nem más, mint az emberi elmével foglalkozó szellemi, gyógyító technológia.

A szinkretista Egyesítő Egyházat az észak-koreai (de 1972-ben az USA-ba áttelepült – és ott állítólag adócsalásért elítélt) San Myung Moon (szül.: 1920), az „Igazi Atya”, a „Visszatérés Ura” alapította. Közösségének teljes neve: Szentlélek Egyesület a Világkereszténység Egyesítésére (The Holy Spirit Association for the Unification of World Christianity). Tanításának középpontjában saját személye áll, de szerepe nincs pontosan körülhatárolva. A világot ellentétpárokként értelmezi: férfi-nő, pozitív-negatív. Ezek eredeti harmóniáját a Lucifer-Sátán okozta bűnbeesés megrontotta, és ezért az Isten által alapított szövetség felbomlott. Azt helyreállítani senkinek nem sikerült. Jézusnak azért nem, mert nem kapcsolta életét egy asszonyhoz, hogy ily módon az „emberiség igazi szülői” legyenek. San Myung Moon viszont vállalta ezt a feladatot, amikor 1960-ban az „Új Évával” megtartotta a „Bárány Mennyegzőjét”. Erkölcsi tanításában központi elem a családi élet fontosságának hirdetése. Az 1992. évet fordulópontnak tekinti, mert ettől kezdve az emberiség életében új korszak kezdődik, a Beteljesedés Testamentumának Korszaka. Az egyház szervezete erősen központosított. Az Egyesítő Egyház magyarországi közösségét 1992. június 18-án jegyezte be a Fővárosi Bíróság.

New Age-es vonást is hordoznak magukon a keleti, guru típusú új vallási közösségek, amelyek közül szintén több eljutott Magyarországra is. A Krisna-tudatú Hívők Közösségének guruja az „Isteni Kegyelem” néven tisztelt Abhay Charan De (1895/96–1977), későbbi nevén Prabhupada. A Krisna-tudat célja, hogy megtisztítva az anyagi szennytől felébressze az emberben alvó szeretetet Isten, azaz Krisna iránt, s hogy őt odaadóan szolgálja. Aki belép a közösségbe, annak élete gyökeresen megváltozik. Még neve sem marad a régi: az új Krisna-név mutatja a Krisna-tudathoz való teljes tartozást. A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 1975-ben kezdett működni, hivatalosan 1990. július 3-án jegyezte be a Fővárosi Bíróság.

Szintén hindu eredetű a Magyarországi Ökumenikus Vaisnava (A Legfelsőbb Úr Híve) Egyház (bejegyezte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1993. április 29-én). Hasonló elképzeléseket vall, mint a Krisna-tudatúak.

Az Om Vishwa Guru Deep Hindu Mandir – Mahaprabhuji az Egyetemes Guru Hindu Vallási Közösség és Szellemi Iskolát a Fővárosi Bíróság 1990. október 11-én jegyezte be, képviselője Nagy József. Ez a hindu egyház az indiai szent, Bhagwan Sri {II-462.} Deep Narayan Mahaprabhuji (1828–1963) tanításait követi. Üzenetének lényege: „Szeress minden élőlényt – legalább annyira, mint önmagadat.” Szeretni annyit jelent, mint megérteni, megbocsátani, segíteni, adni. Minden élőlény, az emberek, ahogy az állatok is, Isten gyermekei, az ő részei. Ezért minden ember egy Istennel, s egyidejűleg az egész Teremtéssel. Az embereknek együtt kell védelmezniük a természetet és kifejleszteniük a spirituális tudatot. A keresztény egyházak üdvözlik a materializmussal való szakítást, de elvetik a panteista gondolkozást.

Magyar alapítású vallási közösség az 1992. június 29-én bejegyzett Magyarországi Pantholokatholikus Tradicionális Egyház. Alapítója és vezetője László András, akit a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetetben szenteltek buddhista pappá. Az egyház nevében szereplő „pantholokatholikus” kétszeresen is egyetemest jelent, ez utalás az alapító azon jámbor szándékára, hogy mind a kereszténységet, mind a többi nagy világvallást – hinduizmust, buddhizmust, brahmanizmust, kínai univerzalizmust – egyesítse. A közösség Budapesten működik, kb. 100 taggal.

Politikai értelemben nem a rendszerváltással függ össze, de a megnövekedett lehetőségekkel összefűzhető a különböző sátánkultuszok felbukkanása. Magyarországon a sátánizmus, az abszolút negatív-vallás megtestesítője regisztrálhatóan jelen van, de hogy ez milyen mértékben hatja át a társadalmat, arra nincsenek mérhető adatok.

A vallás több ponton visszatér a társadalmi és személyes életbe – ezt mutatják Tomka Miklós vallásszociológus adatai –, de gyakran nem a hagyományos egyházakat és vallásokat erősítve, hanem azokkal versenyezve. Az új vallási mozgalmak terjedését – akárcsak a kisegyházak szaporodását – társadalmi konfliktusok, fel-fellángoló viták kísérik. A velük szemben leggyakrabban elhangzó vád az, hogy tagjaikat teljesen kiszakítják addigi társadalmi közegükből, szuverenitásukat felőrlik, csak saját tanításukat tekintik kizárólagosan helyesnek és követendőnek. A konfliktusokat az új vallási mozgalmak vállalják, a hagyományos egyházak pedig szervezeteket alakítanak az ide megtértek gyógyítására. A kihívásra nem könnyű tapintatosan válaszolni, előfordul, hogy nem is sikerül.

Az bizonyos, hogy a katolikus egyház (is) felvette a kesztyűt. Az 1991. április 4–7. közötti vatikáni bíborosi konzisztórium rendkívüli tanácskozáson tekintette át a „szektakérdést”. Ezzel legutóbb Paskai László esztergomi érseknek 1997. május 19-én, a negyedik alkalommal megrendezett katolikus majálison elhangzott lelkipásztori útmutatója foglalkozott. A bíboros szerint az ökumenizmus, a vallásszabadság és a másság elfogadásának igénye nehezíti a különféle vallásokat, a híveket félrevezető „szektákat” elítélő megnyilatkozásokat. Mindez azonban – szögezte le – „nem gyengítheti igehirdetésünk egyértelműségét. Fel kell készíteni híveinket a szektákkal szemben”. Az egyházak mellé felsorakoznak a szülők is, akik külföldön már több egyesületet is alakítottak – mint pl. az American Family Foundation (USA), a Family Action and Rescue (Nagy-Britannia), az Association pour la Defense de la famille et de l'Individu (Franciaország) és az Elterninitiativen (Németország) – az új vallások elleni védekezésként.

„Rendszerváltozás” megy végbe az egyházakon belül is. Az egyházak fokozatosan minden téren visszakapták megcsonkított jogaikat és lehetőségeiket. Visszakerültek-kerülnek tulajdonukba az egykor államosított ingatlanok vagy azok ellenértéke. Az egyházak örvendetesen gyarapodnak: templomok épülnek, sorra nyílnak az egyházi oktatási és szociális-karitatív intézmények. Sokasodnak a különböző, valláserkölcsi alapokon {II-463.} álló egyesületek, szervezetek és mozgalmak. Úgy tűnik, közülük azok életképesek szekularizált világunkban, amelyek nem a korábbi állapotok restaurálásának igényével, hanem a jelen és a jövő kihívásaira válaszoló kezdeményezésekkel lépnek elő. A belső megújulás alapfeltétele annak, hogy az egyházak visszanyerjék hitelüket és fölébredjen az a szellemiség, aminek köszönhetően az egyházak és felekezetek a mindennapi élet részesei, a nemzettudat formálói és a nemzeti identitás alakítói voltak századokon át.