Teljesítményelektronika és automatizálás

A teljesítményelektronika gyökerei az 1930-as évektől gyártott és egyenáramú, főleg vasúti vezetékek táplálására alkalmazott higanygőz egyenirányítókhoz nyúlnak vissza. Ilyen berendezések épültek az elektrokémiai üzemek, elsősorban alumíniumkohók és galvanizálók részére. A Magyarországon használt higanygőz egyenirányítók általában külföldön készültek, de külföldi licenc alapján a hazai gyártást is elkezdték. Létesítésükkel és üzemükkel azonban hazai kutatók is foglalkoztak. Halácsi Endre 1944-ig két tanulmányt is közzé tett, majd Amerikában folytatott elismert szakmai munkát.

A teljesítményelektronika fejlődését a félvezetők alkalmazása indította meg. Erre nálunk az 1960-as években került sor. Bevezetésében jelentős szerepe volt a Benedikt Ottó kezdeményezésére létrejött egyetemi tanszéknek és a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetnek. A félvezető egyenirányítók alkalmazása összekapcsolódott a szabályozott villamos hajtások, ezen belül pedig a villamos-vasutak fejlődésével, ami az automatizálás kialakulásához vezetett. Ennek alapjait elsősorban Csáki Frigyes dolgozta ki és tudományos iskolát alapított a BME-n. Ennek vezetését később Tuschák Róbert vette át. Az ipari alkalmazás területén a Ganz Villamossági Művekben, a Villamos Ipari Kutató Intézetben, a Villamos Automatika Tervező Intézetben, a Villamos Berendezés és Készülék Művekben folyt jelentős fejlesztés. Az alkalmazott kutatás vezető személyiségei Kövessy Ferenc, Vitályos László és Ganszky Károly voltak.

Az automatizálás később egyre inkább a mikroelektronika irányába tolódott el és {IV-240.} jelentős szerepet kaptak hidraulikus ill. pneumatikus berendezések is, ezért ma már olyan határterületi tudománynak kell tekinteni, amely csak kis részben kapcsolódik az erősáramú elektrotechnikához.

A teljesítményelektronika és az automatizálás hazai szakirodalmát Csáki Frigyes könyvei alapozták meg. A társszerzőkkel 1966-ban megjelentetett Ipari elektronika, ill. az 1971–1973-ban kiadott Teljesítményelektronika az első hazai feldolgozás volt. Később hasonló témájú könyvek jelentek meg angolul és oroszul is.

Az automatizálás alapjait 1966-ban a Szabályozások dinamikája, 1968-ban az Automatika, 1970-ben a Korszerű szabályozáselmélet című könyvek képezték. Később ezek átdolgozott kiadásai is megjelentek. Újszerű téma volt a Szabályozástechnikában alkalmazott állapotegyenletekről előbb németül, majd magyarul megjelent mű. A számítástechnika új, elméleti megközelítése érhető tetten a Bevezetés a digitális technikába (1977), a Lineáris szabályozási rendszerek analízise (1976) és a Lineáris szabályozási rendszerek szintézise (1977) című könyvekben és a szerző halála előtt megjelent State-space methods for control systems (1977) című könyvben.